Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Réti Endre: Ötvenéves a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. A történelmi szemlélet ötvenéves fejlődése a szovjet egészségügyben és orvostudományban

keres változást hozott ezen a téren is. A szocialista, történelmi materialista szemléletből önként következik, hogy az egészségügyben is a munkások, a dolgozók egészségvédelmének szempontjai érvényesüljenek; így a társadalmi biztonság és kölcsönös segélynyújtás alapján állva, a lenini szellemben Szemasko megteremtette a szocialista egészségügy első alapelveit és alapvető szervezeteit. A társadalombiztosítás, a mindenki számára rendelkezésre álló egészségügyi segítség, a közegészségügy kialakítása, az anyaság védelme, a gyermekek ellátása voltaképpen első lépés volt, amely a társadalmi igazságtalanságot szüntette meg és egyenlőséget teremtett a szegény beteg emberek számára. Ennél talán még nagyobb jelentőségű volt, hogy a Szovjetunióban helyezték először törvényes kötelezettségként az orvosi gondolkodás középpontjába a prevenciót és ezzel egy időben az egészségügyi nevelést. Ez a szemlélet azóta meghódította a szocialista országokat és a tőkés országokban is egyre követelőbb módon nyer teret. Mindezek az intézkedések, ez a gondolkodás a Magyar Tanácsköztársaság megalakulása, majd 1945 után nagy erővel jelentek meg országunkban. Ma már orvostörténeti tény, hogy az élet, evolúció és tudat kérdéseiben a szovjet tudomány, határozott materialista fellépésével úttörő munkát végzett. Pavlov és Oparin, valamint sok más társuk és követőik folytatták és tökéletesítették a Huxley és Sherington iskola munkásságát, azzal a konkrétsággal, amelyet világnézeti szilárdságuk és koruk, valamint a szocialista ország légköre lehetővé tett számukra. Egyes későbbi torzulások ellenére a nagy pavlovi mű a jövő idegfiziológiájának, majd pszichológiájának egyik legszilárdabb alapköve. Az új kutatások, új módszerek a pavlovi idegfiziológiai látásmód tekintetbevételével indultak tovább a jövő megismerései felé. Nem lehet részletekbe bocsátkozni azon konkrét eredmények taglalásában, amelyet a szovjet biológia és orvostudomány számára az 1917-es hatalmas változás jelentett. E helyen azonban feltétlenül meg kell említenünk az orvosi gondolkodás fejlesztésének egyik fontos (és a Szovjetunióban kiaknázott) lehetőségét: az orvostörténelem oktatását, az orvostörténetbe beáramló új szemléletet, amely szilárdan természettudományos alapon, realista és történelmi módszerrel igyekszik vizsgálni a múltat és így a valósághoz többnyire