Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)
Tanulmányok — Közlemények - Gyalai Mihály: Adatok a Margitsziget gyógyfürdő-történetéhez
pel szigetig húzódó gátak építése. Egyidejűleg megkezdték a Margitsziget felső végén levő zátonynak — az egykori Fürdőszigetnek — az elkotrását. Az egykori újságtudósítások még a kotrógép részletes működéséről is beszámoltak. Egyidejűleg kezdték meg a folyamszabályozást, kotrást és partépítést az újpesti sziget alsó végétől a Dunán lefelé a Lukács-fürdő irányában. Közben egymást követték a különböző kiadványok, amelyek a szigetet ismertették és a külföld számára is propagálták. Ezek a népszerűsítő füzetek mindenekelőtt a sziget leírását tartalmazták, majd a források vegyelemzésével foglalkoztak. Közölték a fürdők használati rendjét, díjszabását és ismertették az előírt gyógymódokat. 1871-ben a sziget budai oldalának teljes hosszában lóvasutat építettek, amely nyaranta üzemelt. 1873-ban, a hatalmas partépítési munkálatokkal párhuzamosan megkezdődtek a Margithíd építésének munkálatai is. A hidat eleinte még a „Margitszigeti híd"-ként nevezik. Hevesi Lajos már joggal félti a szép kilátást, ami előbb a Lánchídról tárult elő. A Margithíd kétségtelenül ezt a kilátást elrontotta. Az 1873-ban egyesített „székesfőváros" Duna-szabályozási, partépítési, kövezési és köztisztasági munkálatairól, parkok, kertek, vízvezetékek és közúti vaspályák létesítéséről részletes jelentést adott ki. Ebben jelentős helyet kapott a Margitsziget fejlesztéséval kapcsolatosan kifejtett városrendezési tevékenység is. 1876-ra a Margithíd építése befejezést nyert. Márciusban azonban még csak a zajló jégtáblákon lehetett az elhagyott szigetet megközelíteni. A szigetre vezető szárnyhíd ugyanis ekkorára még nem készült el, de különben is a kis- és a nagysziget sem volt még akkor egyesítve. Amikor 1876. szeptember 3-án, József nádor születésének századik évfordulóján működésére visszaemlékeztek, a Margitsziget semmiben sem maradt el a főherceg egyéb alkotásai mögött [22]. Sajnálatos körülmény, hogy az árvíz éppen ebben az esztendőben tarolta le a szigetet, amelynek valóságos siratását lehetett olvasni a sajtóban. A sajtó a továbbiak során is sokat foglalkozott a szigettel, még a főherceg nyaralójának a berendezését és a nyaraló környezetét is részletesen leírták. A sajtó egyébként szívesen írt mindig a szigetről. Concha Károly cikkei mellett 1880-ban a Vajda Jánosét is megtalálhatjuk. Bevezetőben megállapította, hogy ami Gráz a nyugdíjas katonatiszteknek, az lehetne Budapest a világ epikurjainak, élvezőinek.