Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Tanulmányok — Közlemények - Gyalai Mihály: Adatok a Margitsziget gyógyfürdő-történetéhez

apácák ügyeibe való beavatkozástól. A küldött ajándékok azonban úgy látszik, ahhoz már nem bizonyultak elegendőnek, hogy Pius még mindezeken felül Margitot is hajlandó lett volna annak fejében szentté avatni. Az 1526 augusztus 29-i mohácsi csatavesztés hírére a margitszigeti apácák Kőszegre menekültek. Kincseik között Margit tetemét is magukkal vitték, amelyből útközben az akkori szokásoknak megfelelően, az őket megszánó kegyes adakozóknak ereklyedarabokat osztogattak, legelőször a sípcsontokat. II. Lajos özvegye, Mária, a nővérek hazatéréséhez biztos kísérőlevelet adott ugyan, de azok azt mégsem vették igénybe, hanem mikor Buda 1541-ben ismét török kézre került, Nagyváradra menekültek. Innen 26 év után a nagyszombati domokos rendi kolostorba helyezték át őket. 1615 után II. Mátyás Pozsonyban a Klára-nővérek kolostorában rendelt számukra új otthont, ahol az utolsó margitszigeti apáca 1637-ben, 96 éves korában halt meg. Itt mutogattak még 1638-ban egy igen hiányos tetemet a Margitéként. Később a pozsonyi apácák hozzájutottak XII, Gergely pápa egyik 1409-ben kelt saját kezű leveléhez, amelyből kitudódott, hogy az egyház Margitot csupán „boldog"-gá avatta. II. József aztán 1782-ben a Klára-apácákkal együtt hivatalosan is eltörölte a „rend"-et. Jószágait a vallás- és közoktatási alapítványhoz csatolta. Magából Margitból ekkorra csak a legenda maradt meg. Visszapillantva a XIII. századba, történeti tény, hogy a sziget meglehetősen népes volt. Északi részében állott a parányi Szent Pál falu mintegy húsz házával ; továbbá a premontrei szerzetes kanonok Szent Mihály arkangyalról elnevezett prépostsága; a domokos rendi apácáknak a Boldogságos Szűzről elnevezett klastroma és temploma; a domokosiak rendháza; a ferenc rendi minoriták kolostora; IV. Béla királyi palotája; az esztergomi érsek vára, tornya és háza; a Szent János vitézek háza; végül Imre király palotája; és a ciszterciták kolostora [16], akiknek betelepedését Pázmány Péter az 1302. esztendőre teszi. Ami az érseki várerődöt illeti, azt a sziget északi felén talált romokra építették. Ez az új keletű magyar kereszténység főpapjainak azokban az archaikus időkben még elég biztonságosnak ígérkezett. 1285ben Lodomér esztergomi érsek Tamás váci püspöknek nyolc évre átadta a vár használatát, hogy onnan a kunok és tatárok ellen védhesse 9 Orvostörténeti Könyvtár közi. 129