Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Tanulmányok — Közlemények - Bugyi Balázs: Az orvosi fizika Semmelweis korában

Semmelweis felfedezése tehát tudománytörténeti értékelés tekintetében sokrétű forradalmi megnyilvánulás volt, amely komplex kaleidoszkópszerű képben az egyik eddig kevéssé értékelt tényező a felfedezés módszertanában az előremutató orvosmatematikai szemlélet, a misztikumot tagadó orvosfizikai felfogás is. Az orvostudományban a harmadik ízben nyilvánul meg a quantitativ nézőpont napjainkban, részben a radioaktiv, részben az orvostudományi alkalmazása területén, részben az orvosi kibernetika vonatkozásában. Tudományunk büszkesége, hogy a radioaktiv izotópoknak az orvostudományba történt bevezetésének dicsősége magyar származású kutatót, Hevessy Györgyöt illeti, akit jogosan tüntettek ki a legnagyobb tudományos elismeréssel, a Nobel-díjjal. IV. Semmelweis felfedezése alapvető gondolataiban, módszertani feldolgozásában és bizonyos mértékig még megállapításaiban is, de még inkább következtetéseiben szervesen csatlakozik az akkori orvosfizikai és élettani misztikumellenes, természettudományos irányzathoz. Hogy mennyiben állott fenn kölcsönhatás Semmelweis és az „organikus" fizikus és fiziológus csoport között, ma már megállapítani aligha lehet. Megítélésünk szerint itt inkább közvetett kölcsönhatásokról lehetett szó. A két felfedezés és az irányzatok további sorsa közötti összefüggés azonban nyilvánvaló. Az 1848, évi forradalom idejében még forradalmár orvosi-fizikus és általában orvoscsoport a hozzájuk csatlakozó Virchowval együtt, a forradalom leverését követő rövid passzivitási szakasz után politikamentesen mindinkább szűkre szabott tudományágaikon belül igyekeztek nagyot alkotni, előbbre vinni a tudományt és nemes értelemben használva a kifejezést, életpályájukon előbbre jutni, karriert futni. Az akkori forradalmár orvosfizikusok és fiziológusok, az egy Julius Robert Mayert kivéve, kimagasló tudományos és társadalmi karriert futottak és ennek kapcsán mindinkább azonosultak az uralkodó körökkel. Du Bois Raymond mint a német tudományos akadémia elnöke, a tudósokban már a Hohenzollern-ház szellemi elitseregét látja (Herneck). Valamennyien mint titkos tanácsosok, akadémikusok, magas közjogi tisztségek betöltői, nagy intézmények vezetői, ha