Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Tanulmányok — Közlemények - Bugyi Balázs: Az orvosi fizika Semmelweis korában

mindent, ami még nem mérhető meg. William Harvey idejében a vérkeringés anatómiai substratumai már teljesen ismeretesek voltak évtizedek óta, azonban azt vallotta az akkori orvostudomány, hogy a májban és a szívben termelt vér a szívből a szövetekbe eljutva ott teljes egészében elhasználódik. Minden egyes szívíökés frissen termelt és egy következő szívlökésre már nem is kerülő vérmennyiséget hajt ki a keringésbe. Problematikus csupán az volt, hogy az artériákban és a vénákban milyen vér, pneuma stb. kerül centrifugálisan a szívből kiindulva a szövetekbe. A szövetekből a szív felé nem halad vér — kivéve a kisvérkört — az akkori felfogás szerint. A quantitativ szemlélet megmutatta ennek a nézetnek a teljes tarthatatlanságát, minthogy az egyes szívlökések alkalmával nem keletkezhet új vér, elképzelhetetlen, hogy ilyen hatalmas mennyiségű vérmennyiség termelődhetne. A quantitativ szemlélet tette lehetővé a vérnek egyirányú haladása helyett a vérkeringés felismerését Harvey által. Felfedezését röviddel megelőzően ismerték fel a szivattyút és alkalmazták a bányákban a bányavizek elvezetésére és a bányák szellőztetésére. Harvey ezt az új technikai felfedezést vette alapul a keringés értelmezésére, a szívműködés magyarázatára. Harvey 1628-ból származó világraszóló felfedezése indította meg a quantitativ nézőpontokat érvényesítő élettani kutatást. Vele kezdődően a quantitativ irányzat annyira részesévé vált az élettannak és a kórtannak egyaránt, hogy a quantitativ nézőpontnak az élettanba történő bevezetésének újszerűségét, sőt egyenesen forradalmi jellegét ma már alig értjük és értékeljük. III. A quantitativ nézőpontnak az orvostudományban történt második alkalmazására Semmelweis Ignác Fülöp kutatásaiban került sor. A XIX. század kezdetén Adolphe Quételet (1796—1874) a társadalmi élet valamennyi jelenségét számszerűen igyekezett meghatározni és ebből megfelelő szabályszerűségeket levonni. Az emberi társadalomban a legalapvetőbb számszerű kérdéseket a születés és halál képezi, így Quételet éppen a legfontosabb demográfiai adatoknak nem egyszerű regisztrálására, hanem megfelelő magas szintű értékelésére és ezen alapuló értelmezésére is törekedett. 1835-ben „Az emberről" ki-