Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Bencze József: Adatok a magyar népi empirikus állatgyógyászathoz

vasrostéllyal betakarni, arra zöld fenyőgalyat rakni, hogy a? szüntelen tsak füstölögjön, amely füst az istállóban eloszoljon. Ezen fazékra kell, néhanapján e következendő füstölőszerből is vetni, úgymint : Vegyék az ember 1. egy font megtört fenyőmagot, fél font dohányt, nyers büdöskövet, közönséges szurkot, és két latt ördögszart, ezeket mind megtörvén elegyítse össze ezen füsttel. Szaporán végigmenvén az istállón azt megfüstölni, minek előtte az egészséges marha kihajtassák. Akkor pedig az istállókat jól bé kell zárni, hogy igy ezen füst a marhákat jól átjárja." Az istállók megtisztítására való füst pedig lehet a következendő is ; „végy egy font megreszelt Bakszarvat, nyers büdöskövet egy fontot, ördögszart egy negyed fontot, száraz tehénganéjt oly legelőrül, amelyen egészséges marhák legeltek, annyit mint amennyit tészen a többi orvosság összve, ezeket darabosan összetörvén egyelitsd összve ezzel a füstölő szerrel füstöld meg gyakran a dögös istállókat, mind a dögnek idején, mind pedig annak megszűnése után." Itt másfél oldal hiányzik, megállapítható módon kitépték. Folytatása a következőképpen hangzik: „Azt állittyák némelyek, hogy a megdöglött marhákban, az felnyitás által találtatott már megvesztegettetett, mint a tüdő, epe zatskója és egyéb veszedelmes része. A füstölő edényben megszáraztatván és annak utána elszáradt fa alá ásattatván ez biztos és hasznos eszköz légyen mind az egészséges marhának megóvására, mind a dögös marhának meggyógyítására, mind a dög szaporábban való szüntetésére. Amely is mivel valamennyire egymáshoz való hajlandóságukba fundáltatik, nem vettethetik meg, hanem mindenki megpróbálhatja." „Ezen írásomat írtam Takácsi községben, Pápa várossá mellett, tanultam pedig Bartalus István urambátyámtól, aki 18 esztendeje nemcsak a pápai püspök urunknak, jószágait gyógyítja, de a Bakony világában is igen híres gyógyító. Megmondhatja ezt minden rendbéli nemes és pór Pápátul Zircig." Ugyancsak Zongor Béla evangélikus esperes gyűjteményéből származik a következő kalendáriumi bejegyzés, amely 1762-ből Nagygeresd Sopron megyei községben Istenes János gulyás és „baromértelmező" keze írása. „Tudd meg azt: kérem méreg vagy Köröm betegség veszedelmes az barmokra. Fáj a lába, sántit, mégpedig nyári időben, kiváltképpen heves nyárban, és a hévség szün-