Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Bencze József: Adatok a magyar népi empirikus állatgyógyászathoz

Érdekes módon — s ezt hazánkban egyáltalán nem tapasztaltam, de nem is hallottam — ugyanez az asszony csikókat, bikaborjúkat és sertéseket is kasztrált. Egy alkalommal sikerült megfigyelnem, hogy az egész műtétet oly módon végezte, hogy az állat szőrét beszappanozás után leborotválta, majd egy görbe sebészeti ollóval merészen belevágott és jobb mutatóujjával húzta ki a heréket, amelyeket ugyancsak a görbe ollóval levágott, a nyílásba pedig valamilyen mohát, valamint faggyút dugott, ha kissé vérzett, akkor tojásnyi kovászba kevert mohát nyomott a sebre és meghagyta, hogy fél vagy egy óráig tartsák az állatot ott a műtét helyén fekve, és ne engedjék a kovászos mohát leesni. Gyakran ehelyett egyszerűen vízbe mártott erdei taplót dugott a sebbe. Általában úgy értesültem, hogy műtétei sikerülnek és a környékbeli parasztok igen meg vannak vele elégedve, sőt Bellúnoból, a városból, ahol már állatorvos is volt, gyakran hoztak ide állatokat kasztrálásra, vagy egyéb betegségek gyógyítására. Dél-Bajorországban Alt-Öttingben volt egy bajor paraszt, aki maga is kisebb földterületen gazdálkodott, az egész környéken híres állatgyógyító volt, két fiával együtt. Gyakorlatuk oly nagy volt, hogy — a második háború idején — még különleges engedélyt is szereztek, hogy állataikat elhozhassák hozzá. Alkalmam volt két napon át figyelni tevékenységüket. Ezek már teljesen összekeverték — de meg kell hagyni nagyon ügyesen — a gyakorlati tapasztalatot a vallásos buzgósággal és ezzel kapcsolatos liturgikus szertartásokkal. Alt-Ötting közismert híres búcsújáró hely Dél-Bajorországban, az Inn folyó mentén. Az Inn völgye gazdag föld és az állattenyésztés virágzó. így érthető, hogy a rendkívül vallásos bajor parasztok buzgón hittek mindenben, amit a tudós állatgyógyító mondott. Gyógyszereit — kivétel nélkül — a helybeli patikában vásárolta, illetőleg általa írt cédulákra a gyógyszerész szolgáltatta ki. A gyógyszer mellett saját honoráriumán kívül minden esetben a búcsújáró templom javára is pénzadományt gyűjtött egy jókora, lelakatolt vasperselybe, amelyet naponta kiürített a rendház egyik pátere. Nyomtatott cédulát adott mindenkinek, amelyeken kisebb-nagyobb német nyelvű imák voltak az állatok gyógyulásáért. A gyógyszeren kívül ezeket a cédulákat a hozzá forduló parasztok kezébe adta azzal, hogy menjenek be a templomba, ott az imát az általa meghagyott módon mond-