Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Bencze József: Adatok a magyar népi empirikus állatgyógyászathoz

Erről más címen még néhány variációt ír le, majd a „Béka Varrul" következő gyógymódokat sorolja fel: A hetedik paragrafusban már más írást találunk ezen a címen: „Amely Tehén pokláját el nem tudja vetni." Egy oldalon keresztül ezzel foglalkozik. „Jármos Ökör Nyaka kisebesüléséről. A megcsomósodott sülyrül. Megh kukacosodott Szarvas Marhabul, sörtvésbül egyszóval akármi háziállatbul a Nyüvet kiveszteni ekkép könnyű." Erre is három féle gyógyító módot javasol. Érdekes és ritka ez a leírás: „Ha a Szarvas Marha a Legelőt sinlL" Egy szelet kenyeret alul és felül mézezd megh s add azt naponként legalább is háromszor nékije, meggyógyul." A 17. paragrafusban az „Émely, Szemödség, Csömör" ellen következnek a gyógymódok. [Émely = étvágytalanság, nyálcsurgás.] A 19. pont alatt leírja, hogy a „Rugós és bökős tehenet szelíddé és jó fejővé tenni" miként lehet. „Megvétel után minek előtte az istállóba bé eresztenéd, vagy Vásáron addig kézre ne vedd, törüld föl fölfelé a szőrit, háromszor egymás után és minek előtte az istállóba bevezeted, feleséged kötényét oldja el és az istálló belső küszöbénél terítse le és azon vezesd által, azután kösd megh és megkötés után háromszor vissza törüld szőrét, háromszor vissza aláfelé törüld le, a kötényt pedig fölvévén és kezedbe a kötényt a gallérjával feje fölé tartván kezedbe, ismét háromszor fölfelé a köténnyel törüld és azután lefelé is háromszor, az rugós bökős vad és szilaj Tehén, mellyet megh nem fejethetsz, legszebb móddal, sem nem bök, sem nem rug." Sorrendben a következő paragrafusok jönnek: „Szarvasmarha szemén levő hálog, három féle gyógymód." 21. paragrafus: „Mit kell tenni a ló vizellete elállásánál? Ló egere megmozdulásakor? Ha kanca, fehérnép, ha herélt, akkor férfi szemérmes testébül végy egy vagy két szál szőrt, add néki kenyérbe. Ha lovad lába meghólyagosul. Zabált ló orvossága. Taknyos ló orvossága.