Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Bencze József: Adatok a magyar népi empirikus állatgyógyászathoz

végzett, litterátus ember lett, Petőfi baráti köréhez tartozott, országosan ismert költő volt és folyóirat-szerkesztő. Pesten élt, és csak a szabadságharc után megsebesülve tért haza. Meggyógyulása után Vas megye követe, majd tanfelügyelője lett. Mindennel szeretett foglalkozni, csak gazda nem lett belőle. A másik fia, Pál, inkább a társaságnak, mulatozásnak élt, vígkedélyű, könnyelmű ember volt. Birtokait lassacskán eladogatta és atyja halála után már csak kicsike gazdasága maradt Szentivánfán. Németh Mihály időközben már messze vidéken ismert állatgyógyító, de embergyógyító is volt. Mindegyikkel szívesen foglalkozott. Vas, Sopron és Zala megyékben ismerték és ha nagyobb baj volt, szekéren, fiatalabb korában lóháton, emberhez, állathoz egyaránt elhívták. Hosszú életet élt, egészséges ember volt, magára sokat adó, mindig tiszta és jól borotvált öreg ember. Az első világháború előtt prostata baja lett és ez később halálát is okozta. Halála előtt gyógyító ládáját és a benne levő három könyvet e sorok írójának ajándékozta. Csak akkor derült ki tudományának titka, amelyről senki emberfiának sem beszélt, és ha megkérdezték tőle, hol tanulta tudományát, mindig azt válaszolta: tapasztalatból tudja. A három könyv birkabőr zacskóban, pedánsan el volt helyezve a gyógyítóládában. A kéziratos könyv abban a korban szokásos barna színű kemény táblában volt összefűzve. A kézírás gyönyörű magyar betűk és szép fogalmazás, már az első rátekintésre is látni, hogy művelt magyar ember írása. Az első oldalakon feltűnik, hogy a szép szöveggel ellentétben három sűrűn írt oldalon paraszti kézírással Németh Mihály indexet szerkesztett hozzá a maga módján, ezzel a címmel: „Az orvosságnak az fölkeresése." Ez mindent megmagyaráz. Németh Mihály a tudományát a tapasztalatokon kívül, művelt gazdájának — Szelestey Gergelynek — kéziratos könyvéből merítette, amely még recepteket is tartalmaz, meglehetősen bőségesen. Innét vette Németh Mihály azt a bátorságot, hogy papírra kiírta paraszti írásával a „patikabéli recepteket" és odaadta a betegnek vagy hozzátartozóinak, vagy ha marháról volt szó, akkor a gazdájának, hogy vegye meg a patikában. De orvosságainak legnagyobb része gyógyfüvekből, gyökerek és más hasznos drogoknak főzete volt és csak kevés számban használt állati zsírokat. Szívesen ajánlott egyszerű vegyi anyagokat, mint a rézgálic, sárgaréz pora, és néhány egyszerű gyógyszertári anyagot is