Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Bencze József: Adatok a magyar népi empirikus állatgyógyászathoz

A mohácsi vész után a magyar történelemnek egy egészen új korszaka kezdó'dött. A törökhódoltság sok kegyetlenséget és még lényegesen alacsonyabb társadalmi és gazdasági rendszert jelentett, mint a Habsburg kézen maradt Dunántúl és Észak-Magyarország. Ezek a területek, ha fejló'désük jobb is volt, mégis leginkább harctérnek és a későbbi időkben osztrák gyarmatnak számítottak. Az ország népe pusztult, az állandó harctér pedig a nép teljes kifosztását jelentette. A jobbágyok és a szegény nép életviszonya a lehető legmélyebbre süllyedt és ennek arányában fokozódott a lappangó gyűlölete az úriosztállyal szemben. A törökhódoltsági területről pedig ezrével hurcolták el a fiatalságot Törökországba. Amíg Európa többi államában a feudális társadalmi és gazdasági rendszerből már megindult a kibontakozás a XVI. század első felében, a fejlettebb és akkor haladást jelentő tőkés társadalmi rend irányába, addig hazánk a legnyomorultabb körülmények között csak Bécs piaca és hadszíntere volt, Erdély pedig állandó harcok közepette nemzeti fejedelemséggé alakult. A hódító törököt a magyar nép állította meg előrenyomulásában. A Habsburg területen éppenúgy, mint Erdélyben. Amíg a magyar nép és néhány derék magyar főúr (Nádasdy Tamás, stb.) állták a harcot, a császári udvar szinte mindent megtett, a megmaradt Magyarország teljes bekebelezésére. A török hódoltság területéről a lakosság egy része Erdélybe, vagy a Dunántúl meg nem szállt területére menekült. A visszamaradt lakosság úgy védekezett a török ellen, ahogy tudott, de a hosszú másfélévszázados hódoltság óriási hatással volt a szegény népre, gazdaságilag, kulturálisan egyaránt. A humanizmus terjedését még ezek a zilált állapotok sem tudták megállítani. Már a XVI. század közepe felé, annak ellenére, hogy minden szigorú intézkedést megtettek a reformáció ellen, mégis egyre jobban terjedt, elsősorban a szegény nép, majd a városok, mezővárosok polgársága között, de csakhamar a földbirtokosok is csatlakozni kezdtek, mert úgy látták, hogy majd a hatalmas egyházi birtokok felosztása nekik is újabb ajándék-földbirtokot jelent. A reformáció ugyanis kezdetben a nemzeti nyelv teljes elfogadását, annak fejlesztését is jelentette, és ezáltal egyre népszerűbb lett. Az egyszerű magyar nép, a jobbágyság és szegény nép, a kurtaneme-