Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Bencze József: Adatok a magyar népi empirikus állatgyógyászathoz

(„Timporálván" kifejezés ritkábban még ma is használatos Veszprém, Zala, Vas megyékben, de Bácskában és az erdélyi székelyek között is : meleg vagy langyos vízbe áztatni.) A szövegben említett két növény közül a nád minden valószínűség szerint csak mint adjuváns szerepelt, a tárkony pedig (artemisia dracunculus) Oroszország, Erdély, Közép- és Észak-Ázsiában terem. A tárkony szó minden valószínűség szerint az arab tarchunból származik. Illó olajtartalma az, amelyró'l azt hitték, hogy a fogfájást gyógyítja. (Erdősi Sylveszter János, aki Nádasdy Tamás nádor sárvári várának prédikátora volt (1504—1572), könyvében, amelyet a sárvári nyomda 1541-ben nyomtatott ki: „Új Testamentum Magyar Nyelven, mellyet az görög és Diák nyelvből ujjonan fordytának le az Magyar népnek. Keresztény hütben való ippülisire, 1541. Sárvár". Az előszó utáni üres lapon ez az írásos bejegyzés van: „Contra süly. Süly én teneked mondom, atya viseljen, fiu gyullaszszon, szentlélek malasztja száz gyükeret százzá szakassza, szent Illés próféta ne leljen. (Per dicas ad sok") A süly kifejezés alatt tudvalevően sokféle betegséget értettek. Elsősorban az állatok és az ember foghúsgyulladását, gennyesedését. Az Ethnographia XI. évfolyama 271. oldalán ismertet egy XVI. századbeli leírást, amely így hangzik: „.. .sülyrül való orvosságh kinek az alfeleben süöl vagion, stb...." íme itt már az aranyér szerepel süly névvel, míg a Magyar Nyelv IV. évfolyam 41. oldalon leír egy esetet, ahol a vaginában van „süly" s emiatt a coitus lehetetlen. Megint máskor a csontsipolyokat nevezik sülynek. Németh József nemesbődi gyógyító könyvecskéjének 11. oldalán: „az mell firfi nehézen hugyzik mert tökeszikiben süly vagyon . .. .'" A Bezerédj-család kéziratos gyógyító könyvében ezt olvashatjuk: „Ha lovad, marhád, disznód seggevigibül kisebb dagadás lafog, mel nem gennyes, abbul semmi sem tsöpög, de óméikor gyulladásos és nem gyallik semmire sem .. .., az süly . ..." A Kisfaludycsalád kéziratos könyvében a 172. oldalon ezt olvashatjuk: „A pokolvar azaz süly ellen". Láthatjuk tehát, hogy a süly elnevezés nagyon sok formában jelentkezik a népi állatgyógyításban. A különböző nagyon értékes magyar kódexek pl, a Peer kódex, vagy a Thewrewk kódex fohászszerű ráolvasásokat tartalmaznak az állati „dögök" ellen és a fekélyes sebekre is.