Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Bencze József: Adatok a magyar népi empirikus állatgyógyászathoz

hosszabb ideig is laktak, aztán tovább vándoroltak, ahol több vadat sejtettek. Lakásuk földbe ásott, fagerendákkal fedett, állatbó'rrel behúzott, legtöbbször gödörszerű vagy föld feletti sátor volt. Az egymástól jó nagy távolságra levő kis falutelepek lakói összeházasodtak és közösen dolgoztak, hogy élelmüket és tartalékaikat könnyebben megszerezzék. A lakótelepek, hordák vagy faluhelyek kicserélték egymással kezdetleges szerszámaikat, állatbőreiket és ez a „csere" arra vezetett, hogy mindennek „ára" volt, amit az bizonyít, hogy ebből a korból származik az „ár" szavunk. Ebben az ősközösségi társadalomban is kifejlődött a „főnök" rangja, aki „úr" volt, (ez a szó is ősi finn-ugor) és aki mellett csak még egy személy emelkedett ki a kezdetleges társadalomból: az orvos személye, akit „javasnak" neveztek. A pap személye valószínű a „főnökével", az „úrral" volt egyenlő, de sokszor a papi teendőt is a javasok vagy táltosok végezték. A táltos szavunk türk eredetű, „talt" kifejezésre vezethető vissza, ami bűbájosságot, varázslatot jelent (a „bülül" szó türk jelentése bűbáj vagy varázslat). Ebből a korból származik a táltos fogalommal együtt az „átok" szavunk is. A falutelepek később tömörültek, így alakultak ki a törzsek, akik között egyre sűrűbb gazdasági kapcsolat volt. A magyar őstörténet halászó-vadászó, majd pásztorkodó ideje az Ural és a Káma közt zajlott le, sokkal később a termékenyebb Lebédiába, utóbb a IX. század elején az Etelközbe vándoroltak. Itt már bőségesen termett a jó fű, alkalmasabb volt az állattenyésztésre. Ebből az időből származik a barom, jószág, bélyeg-billog szó, ami alatt a jószág felismerésére szolgáló, a bőrükbe sütött jelet értették. Itt vették hírét a Kárpátokon túl eső területeknek, a Tisza menti bolgároknak, szlávoknak. (Konstantin bizánci császár szerint a szlávok sokkal nagyobb tömegben voltak, mint a bolgárok.) Az őstörténet egyik szakában a baskír néppel voltak szomszédságban, még később bizánci és arab írásos történeti feljegyzések bizonyítják, hogy a besenyők zaklatásai miatt nyugat felé költözködtek az ún. Etelközbe. Itt már egyre több hírt hallottak a későbbi hazáról. Megtudták, hogy a Tisza vidékén lakó bolgárok igen harciasak. Éppen ezért Árpád vezér igen szívesen fogadta Bölcs Leó bizánci 4 Orvostörténeti Könyvtár Közi. 49