Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Sournia, J. C.: Pierre Franco és a reneszánszkori francia sebészet

melletti eltávolítása át ne menjen a gyakorlatba. Bizonyos, hogy a hashártyán ejtett vágás ebben a korban mindig halálos volt, de Franco nem a hasüreget nyitotta meg, éppúgy mint ahogyan ma sem tesszük ezt, az extraserosus seb másodvarrás útján éppoly jól gyógyulhatott, mint a gátseb, ettől az időtől fogva tehát a végtelenségig ismételni lehetett volna ezt a mozdulatot. Franco ezt nem volt képes meglátni. A továbbiakban le lehetne írni azt a számtalan, orvosi és nem orvosi anekdotát, amelyek bizonyítják, mennyire nagy a távolság valamely jelenség megfigyelése és annak az értelmi, tudományos világban való meghonosodása között; sohasem fogjuk megtudni, hány század pergett le Ádámtól, aki elsőnek látott almát leesni egy fáról, Newtonig, aki levonta belőle az általános nehézkedés törvényét. Franco története számunkra így a szerénység leckéje: jelenségek vesznek bennünket körül, amelyeket nézünk, anélkül, hogy valóban látnók azokat, bennünket, sebészeket pedig lehetőségek vesznek körül, amelyeket nem tudunk felfedni. Az eddiginél sokkal gyakrabban kellene következtetéseinket és módszereinket, elhatározásainkat is, de habozásainkat is az értelem fényénél megszűrnünk, új szempontból megítélnünk; és ez az állandó újrakérdezés sokkal termékenyebb lenne azoknál a bizonyosságoknál, amelyek tanaink lényegét képezik. Végül Franco tevékenységének utolsó oldala, amit fel szeretnék eleveníteni, erkölcsi jelleme. Amikor Franco egész tevékenységén keresztül oly gyakran fogja pártját a kontároknak, a tudatlanoknak, a műveletleneknek, ezt nem azért teszi, hogy szakmája emberének az előjogait védelmezze: a Franco-féle sebész-borbélyok semmilyen céhnek sem voltak tagjai, semmi védelmi kiváltságuk sem volt; Franco azért tett így, mert az embert nézte. Nem engedi meg, hogy valaki úgy tegyen, mintha levenné a szürkehályogot, ha a valóságban nem veszi le; nem tűri, hogy kasztrálják a beteget sérvoperáció alkalmából, mert meg lehet őt gyógyítani a here megtartása mellett is, leírja a sarlatánok gazemberségeit, tiltakozik azoknak a merészsége ellen, akiket semmilyen tapasztalat fel nem jogosít az ilyesmi vállalására. Abban a korban, amikor protestánsok és katolikusok mészárolták egymást, amikor Franco hallhatta a protestáns Servet Mihály bün-