Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Kőhegyi Mihály: Egészségügyi ismeretek népszerűsítése a Hasznos Mulatságok 1833-as évfolyamában

bekenni, hozzáadván néhány csepp szarvas szarv olajt, (igen jól használtatik itt a mész viz is) hogy a' még benne találandó mérget egészlen elemésze; a'melly esetben hogy ha igen nagy seb támadott volna a' metzés által, igen czélerányos, sőt szükséges is lesz a' lábot valami rongy darabbal béköttni, 's a' salétrommal való kenést naponként gyakorolni, még meg nem gyógyul. Ezen mód a' várakozásnak bizonyosan meg fog felelni, mert hamar, 's nem drágán gyógyít [52]. Balneologiai szakirodalmunk művelői — igen helyesen — bő teret kaptak e folyóirat hasábjain. Ennek köszönhető, hogy fürdőügyünk múltja lényeges vonásokban tisztán áll előttünk. Ám, hogy ezen a téren is vannak még fel nem kutatott források, azt egy legutóbb megjelent tanulmányon túl [53], az alábbi idézet is bizonyítja. Szalay Mihály hosszas leírást közöl az Ungvár melletti Sztrippa Cigányóc nevű fürdőjéről. Elsősorban a táj szépségeit méltatja s csak az utolsó bekezdésben szól tulajdonképpeni tárgyáról: „Valóban nem érdeméhez képest látogatják még is Czigányótzot, noha az az ungvári kir. kam. uradalom, mellynek birtokában esik, elég jó, és czélerányos épületeket tétetett, mellyek jó rendben is tartatnak. Ezen bájos völgyben vagyon tehát még a természetnek már remek műve is a szem gyönyörködtetésén kivül; vagyon itten olly csuda erejű forrás, melly mind ivásra, mind fördésre kellemetes vizet nyújt; különös ereje által csudálatosan gyógyítja meg a' különböző arany eret, görcsnyavalyát, bár honnét származót, s minemű köszvényt, epesárt, sárgaságot, és pedig ezeket gyökerestül kiirtja; a viznek állandó részei: vas, magnesia, konyhasó. Kár, hogy nagyobb figyelemmel nem vagyunk Czigányótz eránt." [54]. A leírás értékét növeli, hogy erről a gyógyfürdőről szinte semmi híradásunk nem volt eddig. E rövid tanulmányban szándékosan csak egyetlen folyóirat egyetlen évfolyamát vettük vizsgálat alá. A 832 lapból álló, kis alakú kiadványban az orvosi vonatkozások aránylag csekély helyet foglalnak el terjedelmükre, de számukra nézve is. Ezeknek a cikkeknek, közleményeknek orvostörténeti jelentősége azonban vitathatatlan. Úgy érezzük régi napilapjaink, folyóirataink ilyen anyagának bibliográfiai feltárása igen kívánatos lenne. E munka szükségességére szerettük volna a fentiekben orvostörténészeink figyelmét felhívni.