Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Kőhegyi Mihály: Egészségügyi ismeretek népszerűsítése a Hasznos Mulatságok 1833-as évfolyamában

tolóan terjesztette fel a bécsi kancelláriához, ez viszont megadta az engedélyt és kijelölte a cenzort [20]. így indulhatott meg 1806 július 2-án a Hazai Tudósítások. Hetenként kétszer jelent meg. Előfizetői szép számban jelentkeztek, levelezői az ország minden részéből ellátták tudósításokkal, híranyaggal. Nem volt könnyű lapot szerkeszteni ebben az időben. Pest lakosságának lélekszáma az 1820-as években ötvenezer, Budáé huszonötezer [21], de Pesten csak ezer magyar van, Budán néhány száz [22]. A dunántúli városokban túlnyomóan németek laknak, a felvidékiekben németek és tótok [23]. Az ország legnagyobb városai Pest és Buda mellett: Pozsony [24], Debrecen [25], Szeged [20], Szabadka [27], Mi sem jellemzőbb, mint az a tény, hogy a pesti magyar színház nem tudott boldogulni, aminek oka az állandó színházi épület hiánya mellett, a fővárosi magyarság csekély számában keresendő [28], A színészek 1855-ben Pest vármegye ajánlólevelével Borsod vármegyébe mentek, hogy vidéken folytassák a magyar nyelv és az irodalmi művelődés terjesztését [29]. Alig hihető, pedig ez a tény, hogy a XIX. század elején milyen kevés író lakott Budán és Pesten, nem is a legtehetségesebbek. Virág Benedek, Dugonics András, Révai Miklós, Verseghy Ferenc, Kultsár István voltak az idősebb nemzedék tagjai s csak lassan sorakozott melléjük néhány ifjabb író : Horvát István, Vitkovics Mihály, Kisfaludy Károly, majd Döbrentei Gábor [30]. Nagynevű íróink egész sora — Kazinczy Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály, Kisfaludy Sándor, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc — eldugott falvakban és kis vidéki városokban élték le életüket, csak néha rándultak fel Pestre, hogy azután dolguk végeztén sietve térjenek haza [31], Mi is vonzotta volna őket? Az 1835-ben hazánkba látogató angol John Paget — többek között — ezeket jegyezte fel Pestről: „A terek nagy része igen célszerűen épült, csak az a kár, hogy valami központi helyzetű építmény híján üresnek és elhagyottnak látszanak, meg aztán tág teret adnak ama homokbuckák felhalmozódásának, melyek időnként Pestre támadnak. Ez a homok Pest egyik legnagyobb csapása. Olyan finom, hogy behatol mindenüvé, tönkre teszi a berendezést, megvakítja, egészségében támadja meg a lakosságot, még a londoni ködnél is rosszabb. A vidék Pest körül homokos síkság, erdő vagy kert alig van a környéken, nincs semmi, ami megtörhetné a szél erejét... Egyik széles