Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)
Szállási Árpád: Az orvos alakja a magyar szépirodalomban I. rész
környezete között. Józan, gyakorlatias tanácsaival igyekszik a fáradt dzsentri fiút legalább az élet elviselésére bírni, de hasztalan. „Nincs dolgom, nem lehet hasznomat venni, és mégis tele vagyok gondokkal, tépelődéssel" .... panaszkodik Kender Pál. A doktor, akinek „aranyszélű szemüvegénél csak a két eleven szeme csillogott jobban", így válaszolt. — „ — Ne sértődjön meg, mondok magának egy egészen egyszerű, de találó diagnózist: világfájdalom. Fiataloknál gyakori, ellenszere a jó táplálkozás, a mozgás, szerelem és így tovább" ... Ám a leckéztetés csak falra hányt borsó Hamlet, falusi Hamlet. Rosszul sikerült Hamlet-imitáció. Halvány másolat, az ostobaságok királyfia, a gyöngeségek bohóca, az energiátlanság díszpéldánya „.. .így jellemezte sajátmagát. Orvosa tanácsára nagynehezen megnősül, hogy ezzel is újabb, vélt teher nehezedjék satnya vállaira. Akaratgyengesége mellett szembetűnő kontraszt a kis doktor szorgalma." — Kedves uram — mosolygott a kis doktor — én se dolgozzak szorgalmasan? Zsidó vagyok tisztelt földbirtokos úr, és első nemzedék a családomban, amely szellemi munkából él. Az én őseim túlnyomólag rongyszedők voltak és évszázadok óta egyebet se csináltak, mint pihentek és imádkoztak. Nekem könnyű dolgozni. Én nem lehetek fáradt. Ezt csak az úgynevezett történelmi családoknak a gyermekei engedhetik meg maguknak... Az én dédunokáim is fáradtak lesznek, mert én vagyok az az ős, aki részegre tülekedi magát a garasokért" ... Weissenberg doktor hiába követ el mindent, Kender Pál a végső kiúttalanságba, az öngyilkosságba menekült. Szép könyv, némileg az egzisztencializmus is vallhatná ősének és oldalági rokona az ifjú Werthernek. Török Gyula másik főműve a Zöldköves gyűrű, nemzedék-regény, a vagyonát vesztett dzsentri alkalmazkodni akarása a polgári élethez. Őz József a három gyermekes özvegyember már a régi életforma illúzióját elvesztette és becsületes hivatalnok a kis városban. Háziorvosa Löw úr „a németvilágból ittfelejtett orvos, akinek az volt a specialitása, hogy sohase hordott nyakkendőt. Tört magyarsággal beszélt és a betegekhez feltűnően szigorú volt".... Ennyi a bevezető jellemzés, ami már sejteni engedi, hogy hivatásának nem a legkiválóbb képviselőjével van doígunk. Őz legkisebb leánya, Carolina lázas beteg lett. Löw doktor először vörhenyt állapít meg, majd amikor válságosra fordul a helyzet, megváltoztatja a kórismét.