Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Szállási Árpád: Az orvos alakja a magyar szépirodalomban I. rész

beteges Kárpáty Abellinó, az unokaöccse ellen folytatott tisztességtelen per idején két diplomás ember befolyása alatt állott. Maszlaczky ügyvéd és a kezelőorvos Mauz doktor sem igen szívlelte egymást, de kenyéradó gazdájuk módszeres kopasztásában egyetértettek. Végül a „méregkeverő, mirigyfőző borbélylegény" és a „pénzért hazudó, pörvesztő zugprókátor" — ahogy egymást becézték — feltett szándéka zátonyra jutott. Kárpáthy Abellinó, hogy hátralevő, kevés jót ígérő éveihez maradék erejét összeszedje, Graefenberg fürdővárosba utazik, a felkapott Prieznitz mesterhez, hidegvíz-kúrát venni megviselt idegei megnyugtatására. Az éltes kort megért költőt öregedő éveiben nemcsak az orvos epizód szereplők, de az orvostudomány legújabb eredményei is meglepően érdekelték. Az Öreg ember nem vén ember című könyv négy képzelt kisregényéből három ; elmegyógyászati napló, paranoid kórrajz, vagy gerontológiai tanulmány is lehetne. A Coronilla fejezetben képzeletbeli párbajt vív az író egy halottal, s a helyszínre való szállításkor derül ki, hogy az őrültek házába vitték. A vizsgáló orvos paralysis progressivára gyanakszik. A párbajból tehát „kényszerzubbony, dörzsöltetés, villanyoztatás és zuhanyoztatás" lett, sőt kilátásba helyezték a koponyalékelést, ami ugyan nem volt speciális gyógymód, minden esetre kijózanítólag hatott a betegre. így sóhajtott az ápolt: „hiába, azt a pupillakitágulást nem lehet letagadni. Az ember nem macska, hogy szemfeketéjét össze tudja tetszése szerint húzni. Az orvos ráismer"... Kijózanodása után a P. P. jelzésű kórismét felváltotta az előkellő Neurasthenia. Bár a lipótmezei tébolydába, mint párbajozni akaró, került, előtte már olyan „sikerekkel" dicsekedett: Attila király sírjának „megtalálása", valamint a nagy karszt csatorna tervezője, mely a Balatont az Adriával kötötte volna össze. Csupa képtelenség. A Gyász orgiák című fejezet vízbe fulladni akaró „tündéri" is bizarr helyzetet idéznek. Az író képzeletben a Ferencz József hídnál, a vízbe ugró öngyilkos jelöltek részére mentőállomást építetett, méghozzá a Duna kellős közepén levő Tisza szigeten. Jól képzett, lélekbúvár doktornők igyekeznek a vízből kimentett, főleg fiatal, életunt lányokat életkedvre hangolni, így került Zentay Diadalma kisasszony is az említett helyre. Alkalmazott kezelés, mesterséges lélegeztetés, ammóniák áramoltatása az orrlukakba, katéteren keresztül a gyomorba vezetett borszesz, vala-