Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Sournia, J. C.: Pierre Franco és a reneszánszkori francia sebészet

nél jobban szeretett provencei szülőföldjén megtelepedni. Ám a város kiválasztása nem közömbös : miért választotta Oranget, miért nem Avignont vagy Carpentrast, a szomszédos városokat? Arra magyarázom ezt, hogy rámutatok: ezidőben Orange nem tartozott a francia királyhoz, miután a király vagy ötven éven át elkobozva tartotta, 1559-ben II. Henrik a Chateau-Cambrésisi szerződésben visszaadta törvényes tulajdonosának. Ez éppen Nassaui Vilmos volt, melléknevén a Hallgatag, aki — mint ismeretes — olyan fontos szerepet játszott Németalföld történelmében. Mármost a Nassaui ház nyilvánvaló rokonszevvel viseltetett a Luther-féle protestantizmus iránt, és két évvel azután, hogy ez a fejedelem visszaszerezte a városa feletti fennhatóságot, Franco itt inkább biztonságban érezhette magát, mint a francia Aixben vagy Carpentrasban, avagy a pápai Avignonban. Az a könyve, amelyet orangei tartózkodása idején, 1561-ben jelentetett meg, előszó helyett „Istenfélő sebészekhez szóló buzdítást" tartalmaz, amelynek meggyőződéses és ünnepélyes kifejezései határozottan kálvinista hatásra vallanak. Szerencsétlenségére ezek az évek jelentették a vallásháborúk legvéresebb szakaszának a kezdetét. Akármilyen nemzethez tartozott is a fejedelme, Orange nem vonhatta ki magát azokból a zavarokból, amelyek a Provencet, Languedocot, a cévennesi hegyvidéket feldúlták. 1562. júniusában a város két egyházközsége, a katolikusok és a protestánsok igazi mészárlásba kezdtek. Franco bizalma érthetően megingott, s valóban, 1562. decembere óta ismét Bernben találjuk, hogy többé el ne hagyja a svájci református kantonok területét. S itt ismét elüt Párétól, akinek a vallási hovatartozásáról szintén sokat írtak. Bizonyos, hogy Paré rokonszenvezett az „evangélikusokkal", mint a század közepén mondták. Senki sem figyelt fel pl. arra a tényre, hogy 1559-ben egyik fiának az Izsák utónevet adta; márpedig ószövetségi utóneveket csak az újhitűek használtak, míg a katolikusok a tekintetben csak az újszövetséget alkalmazták vagy pedig, újabb divat szerint, az antik neveket. Azt is mondták, hogy a szentbertalanéji mészárlás alkalmával IX. Károly sebészét, Ambroise Párét megmentette volna, jóllehet hugenotta volt. Ezt a történetet Brantôme több évvel később találta ki. A korabeli írásokban sehol sincs szó Páréról, mint protestánsról, bár ugyanakkor IX. Károlynak