Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Grósz István: Szemészeti vonatkozások Shakespeare műveiben

A fotobiológia költői meghatározását találjuk Biron szavaiban : „Szemed sötétben míg a fényt kereste, Magát sötétté tette fénye veszte, Taníts meg a szem igaz gyönyörére Rögzítve a szebb szempárra sugarát : Vakit, de gondja van rá, hogy megérje, S oly fényt ad, hogy a vak szem újra lát" [29]. Valóságos kettőslátással állunk szemben, amikor Venus a halott Adonis arcát, lábát kettőzve látja: ennek központi oka van, mert „Arca kettősnek látszik, teste szintén : Téved a szem, ha téboly ül az elmén" Ugyanitt a vadkan szemét lefeléhelyezettnek mondja [30]. Igen találó Sicinius néptribun kifejezése, amikor Menenius védőbeszédjére válaszol és azt szóbeszédnek mondja; az eredeti szövegben a „kam" szó szerepel, amely walesi eredésű és megcsavarodott, vagy kancsal értelemmel bír [31]. A felcsigázott Tarquinius Lucretia szobájába lépve forgatja „kapzsi szemgolyóit". Ugyanitt a meggyújtott viaszfáklya sarkcsillagként világít kéjvágyó szemének [32]. A káprázás jelensége szerepel, amikor Tarquinius elhúzza a függönyt és meglátja a vakító szépségű Lucretiát; valósággal szemhéjgörcs lép fel: „Mint ha a Nap tüzet nyilazva ront ki Felhők mögül, s leszünk félig vakok, A függönyt félrehúzván hunyorogni kezd szeme a fénytől...." [33]. Optikai vonatkozásban legérdekesebb az anakronizmusként jelentkező szemüveg. A félretett Margit királynő vak és homályos szemüvegnek mondja a szemét [34]. Pandarus pedig így szól: „Micsoda színjáték ez a két ember" — így szerepel a fordításban a szemüveg [35], Egy másik helyen Leontes, szicíliai király így szól Camilionak: „Különben ez a pápaszem Oly durva rajtad, mint a férji szarv".