Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Sournia, J. C.: Pierre Franco és a reneszánszkori francia sebészet

Sőt, hogy munkájának jelentőségét növelje, értékét a lyoni sebészborbélyok levelével bizonyíttatja, valamint a párizsi St. Come sebészi kollégiumának láttamozásával. Ez a második kiadás mégsem volt annyira gondos, mint az első, nyilvánvaló sajtóhibákat nem javítottak ki benne, az idézeteket annyira eltorzították, hogy már csaknem érthetetlenekké váltak, és a fogalmazvány pongyolaságai fordított sorrendű és ismétlődő előadásra vezettek. Ezek a tökéletlenségek arra a feltevésre késztették Nicaise francia történészt, aki 70 éve nyilvánosságra hozta Franco műveit, hogy a szerző bizonyosan nem saját maga ellenőrizte műve kefelenyomatát, kétségkívül azért nem, mert beteg volt, és feltételezte, hogy 1502 táján meghalt. A valóság azonban az, hogy a legújabb svájci kutatások során sokkal későbbi nyomára akadtak. A levéltárak ma egészen a haláláig nyomon követik őt, pedig az életrajza a minap még eléggé vázlatos volt. 1502. szeptember 17-től Franco visszatérőben volt Bernbe. Ismerjük azoknak az évjáradékoknak az összegét, amelyeket mind Bernből, mind Lausanneból folyósítottak neki 1578-ig bezáróan. Az összegeket pénzben, gabonában és borban fizették. A számlák vizsgálata arra a megállapításra vezet, hogy Lausanne egyik orvosának sem folyósított ekkora jövedelmet, ami bizonyítéka annak, mekkora becsben tartották őt. Ekkor előkészítette harmadik munkáját, amelyik azonban sohasem jelent meg. 1577. márciusában megfogalmazta végrendeletét felesége javára: ha voltak a házaspárnak gyermekei, ebben az időben már nem élhettek, mert semmilyen említés nem történik róluk. Miután a források 1579-től fogva hallgatnak, valószínű, hogy Franco ebben az évben meghalt. Egyébként a továbbiakban Borrel Klaudia özvegyként szerepel. 1587. decemberében, nyolc évvel később két lausannei szegényház veszi birtokába azt a hagyatékot, amit Franco özvegye végrendeletileg hagyott nekik, tehát ekkor már ő sem volt az élők sorában. Számos szerző foglalkozott azzal, hogy párhuzamot vonjon e két kortárs-sebész, Ambroise Paré és Pierre Franco között, akik életükben sohasem találkoztak. Paré, aki tíz évvel fiatalabb volt, életének nagy részét Párizsban töltötte. Enciklopédikus igényű gyakorló orvos lévén sokat írt, művei számos újranyomást és kiadást értek meg. Mint az udvar sebésze és katonai sebész résztvett Franciaország