Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Bokesová—Uherová Mária: Semmelweis Ignác Fülöp tanainak visszhangja Szlovákiában

amelyeket a feudalizmus megszűnése, jogi és gazdasági formáinak fokozatos felszámolása és a kapitalizmus előretörése jellemzett. Ebben a korszakban az orvostudomány és a természettudományok nagyarányú fejlődés útjára léptek. Szlovákia lakosságának, főként az egyszerű népnek egészségügyi színvonalán még nem tükröződtek eredményeik. A szülő nők nagy halálozási arányszáma a nagy csecsemőhalandósággal együtt azt eredményezte, hogy Szlovákiában a lakosság szaporulata csak kicsiny volt, sőt ennek a korszaknak egyes éveiben egyenesen lakosságcsökkenés következett be. A lakosságszám csökkenéséhez hozzájárult az a nagyfokú halandóság is, amit a kiterjedt himlő-, torokgyík-, tífuszjárványok okoztak. Sőt a kolera is, amely még 1873-ban is erősen dühöngött Szlovákiában. E tekintetben fontos szerepet játszott a nagy, főként tengeren túlra irányuló kivándorlás is, amely az ország súlyos gazdasági helyzetének volt a következménye. Szlovákia lakosságának száma a XIX. sz. második felében a következő keretek között mozgott: 1850-ben kereken 2 411 000 lakosa volt, 1857-ben ez a szám 2 370 000-re csökkent. 1890-ig csak lassú emelkedés következett be 2 595 000-ig és a század végéig az átlagos szaporulat 1000 lakos-a 1,6—11 volt. Orvosi szolgálat csak a városokban volt. Vidéken a rossz gazdasági és közlekedési viszonyok miatt csak a legcsekélyebb mértékben. Átlagosan 75 000 lakosra jutott egy orvos, 150 000-re egy gyógyszertár és 50 000-re egy szülésznő. Dr. Ambro János figyelmét az akkori egészségügy egyik legégetőbb kérdésére fordította, a fiatal anyák és a csecsemők egészségvédelmére. Egyike volt Magyarország első orvosainak, akik a szlovák és a magyar lakosság nyomorúságos egészségügyi állapotán megütköztek. A szlovák orvosok között pedig e téren az első. Javításának lehetőségeivel a Magyarországon hivatalosan még el nem ismert semmelweisi tanok alapján kezdett foglalkozni. Utóbbiak buzgó követője és terjesztője lett és így Szlovákiában ő a modern szülészet megalapozója, úttörője. Semmelweis példája nyomán küzdött a szülészeti gyakorlatban avégett, hogy a szülészeti gondozást egyrészt önálló szülészeti osztályok felállításával, másrészt a szülésznők szakképzésével megjavítsák. Mint azt később szülészeti kézikönyvének előszavában megírta, a kórházi szülészeti osztályoknak meg kell felelniök a haladó tudomány és a humanizmus követelményeinek.