Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Bencze József: Adatok a magyar népi empirikus állatgyógyászathoz

keztyűt húzzon a kezére. Ha a vér folyása megállott, végy egy kanál mézet, ugyanannyi sót, olvaszd fel ezeket fél font serben, és mosd ki vele a sebet mindennap háromszor míg meg nem gyógyul." A Poós-féle kalendáriumban még több apró leírás van, amelyek érdektelenek. Hasonló kalendáriumi bejegyzést nagyon gyakran lehet találni. Általában ritkán olvashatunk érdekesebb vagy jellegzetesebb adatot. A szabadságharc utáni időben bőségesen megmaradtak a kéziratos feljegyzések kisebb-nagyobb cédulákra írva, hol értelmesen, hol kusza szövegezéssel. Néhány évtizeddel ezelőtt minden faluban garmadával lehetett ezeket a feljegyzéseket gyűjteni. Ez a tény is mutatja azt, hogy mivel kevés volt az állatorvos, igyekeztek a hasznosnak vélt empirikus állatgyógyító módokat leírni és ezeket szóval vagy írásban terjeszteni. A jó szomszédok egymásnak, a rokonok és barátok szívességből ajánlották. Ezért van az, hogy annyi hasonló vagy szó szerint egyező tapasztalati gyógyító módot lelhettünk. Ez az időszak legtöbb ún. „baromgyógyászt" termelt ki, akik jól értették, hogy tudományukért megfelelő ellenszolgáltatásban részesüljenek. Az „Állategészségügy" című folyóirat 1931. szeptember 15. számában Dr. deési Daday András, nagyon érdekesen ír „Csendélet egy baromgyógyász portáján" címmel egy tipikus esetről, Vajkai Aurél pedig az Ethnographia hasábjain több falusi állatgyógyító „tudós" jellemrajzát adja. Ugyancsak Daday András az Állatorvosi Lapok 1931. IX. számában „A monori paraszt orvos csalafintasága" címmel leírt egy furfangos paraszt állatorvost, aki jól értette ezüsttalérokra váltani nagy tudományát. * A két tudományág közös eredete, lényegében közös módszere, hazánkban nagyon sokszor termelt ki olyan kiváló orvosokat, akik a két testvértudományt egyforma alapossággal és sikerrel vitték előre. Áll az elsősorban — a dolog természeténél fogva — a kórbonctanra, de sok tekintetben a gyógyszertanra, élettanra stb. Csak néhányat említek meg : Arányi, Scheuthauer, Pertik, Generzich, Buday, Entz stb. A kitűnő magyar állatorvosképzés, akifejlesztett európai színvonalú állatorvosi tudomány és irodalom, a világhírű állategészségügyi szervezés, néhány generáció alatt olyan tudományos és gyakorlati sike-