Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 41. (Budapest, 1967)

Büky Béla: A Calepinus-szótár magyar orvosi szókincse (1585, 1607)

ö Öreg

1 'magnus, nagy' öreg, nagy (LC. 402. grandis); Eöregh nagi (NC. 479. grandis) | öreg, zomok, igen nagy (LC. 1103. vastus); Igen nagi Öregh (NC. 1200 vastus) | Nagyotska, őregetske (LC. 462. grandiusculus) ; <—' | öregség, nagyság (LC. 462. granditas); — | —v Az „öreg" a.m. 'magnus' szónál valamivel gyakrabban fordul elő ugyanilyen értelemben a „nagy" szó. Lásd ott. Öreg

2 'annosus, vetus, idős, koros, vén' E jelentésre adatot nem találtunk! Öregbedés 'accretio, növekedés, gyarapodás' Lásd a fiziológiai részben. Öregbél 'colon, vastagbél' öreg, ki tetczö bél (LC. 396. exta); Öreg, ki teczö (NC. 402. exta). —>• NC. úgy látszik nem értette a szót, mert annak legfontosabb részét elhagyta. Az „öregbél" kifejezést ugyanakkor az állatok belének megnevezésénél is használták, erre vall az omasum lat. szó melletti adat, márpedig e szót többnyire az állatok belével kapcsolatosan használták. Vö.: őrek [h, öreg] bel (LC. 729. omasum); Öregh bell (NC. 782. omasum). Vö. még: bél, öreghurka. Öregbülés 'accretio, növekedés, gyarapodás' Lásd a fiziológiai részben. Öregedő 'iam grandior natu, aetate iam adfectus' Nincs adat, de vö. az „agg" szócikk „félig meg aggott" adatát. Öreghurka 'colon, vastagbél' öreg hurka azkiben a kólika kezdetik (LC. 217. colon); Eöreg hurka az kiben kolika kezdetik (NC. 208. colon). Vö. még: bél, öregbél. Őrlőfog 'dens molaris' Nincs adat, lásd: zápfog. Ösz 'canus' ősz vén (LC. 159. canus); ~ | ősz waxe (LC. 518. incanus); oß [értsd: ősz] (NC. 536. incanus) | Meg őszwlök (LC. 160, caneo, canesco, 518, incanesco); -—' | ösz hay (LC, 160. cani); Ösztövér 'gracilis, karcsú, vékony, sovány' Vékony, ösztouér keskeny (LC. 460, gracilis); ^ | ösztouér (LC. 625. macer); ^ | ösztöuer apat zárat [olv.: ösztövér, apadt, száradt] (LC. 639. marcidus); Ößtöverjegh ßarazjagh elaßas (NC. 674. marcidus) [