Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 41. (Budapest, 1967)

Karasszon Dénes: Egy magyar orvostörténész

történetének kiapadhatatlan forrása, de ihletője lehetne számos regénynek és kultúrtörténeti munkának is. Orvostörténeti művei közt bőségben találunk életrajzot (ARÁNYI LAJOStól); kultúrtörténetet (Magyar alkimisták; Orvosi gyakorlat a régi Magyarországon; Régi magyar gyógyszerekről és gyógyszertárakról); társadalomtörténetet (A magyarországi prostitúció múltjáról); babonát (Kígyó az emberben; Szemmelverés); műszótárt (Régi magyar gyógyszerek; Régi magyar betegségnevek; Régi magyar bonctani kifejezések) ; kuriózumokat és értékes adatok mérhetetlen tárházát. És mindez ragyogó feldolgozásban, élvezetes olvasmányként tárul elénk, „Sat prata bibére" — mondotta WESZPRÉMI szavaival, midőn nagy művének utolsó kötetét útjára bocsátotta, de ZRÍNYI szavai is illettek volna hozzá: „Véghez vittem immár nagyhírű munkámat Melyet irigy idő sem víz el nem moshat, Sem az ég haragja, sem vas el nem ronthat Sem az nagy ellenség, irigység nem árthat," A „Magyar Orvosi Emlékekkel" MAGYARY-KOSSA GYULA nemcsak egyszerűen orvostörténelmet írt. Sokkal többet tett ennél: példát mutatott mindannyiunknak. „Longus post me ordo idem petentium decus" írta művének első kötete elé. Igaza lett. Ma már a Magyar Orvostörténelem kutatóinak hosszú sora jár a „legpuritánabb, a legmagyarabb orvosok egyikének" nyomdokain. IRODALMI HIVATKOZÁSOK [1] Deseő D. : Magyary-Kossá Gy. Necrolog. Állatorv. Lapok 1944, 67:79. [2] Elekes Gy. : Magyary-Kossa Gy. Necrolog. Orv. Hetilap, 19 44, 88:M8. [3] Gortvay Gy. : Orsz. Orvostörténeti Könyvt. Közi. 1956, 2:5. [4] Kotlán S. : A magyar állatorvosképzés története, Bp. 1941. [5] Magyary-Kossa Gy. : Gyógyszerrendelés. Budapest, 1901. [6] Magyary-Kossa Gy. : A m. kr. Áo. Főisk. Könyvtárának Katalógusa, Budapest, 1902.