Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 41. (Budapest, 1967)

Könyvismertetés - George Sarton: Six wings, Men of Science in the Renaissance

vostörténeti megnyilatkozásokon megtartott előadásaiban. A két kötet érdekes képet nyújt egy nagy kultúrájú ember sokrétű érdeklődéséről, sokszínű munkájáról és szinte kaleidoszkópszerűen sok irányból bemutatja a ma élő egyik legnagyobb orvoshistorikusnak személyét, munkáját, eredményeit. Dantéről — aki az egyetemen medicinát is tanult — és munkáiban megnyilatkozó orvosi vonatkozásokról, asalernói orvosi iskoláról és az ott folyó orvosi gyakorlatról, a kórházak kialakulásáról, az orvosi gyakorlat történetéről, egyes nagy olasz és külföldi orvosok tevékenységéről írott dolgozatai mellett utalnunk kell Manardo Jánosnak, a hosszú éveken át országunkban is gyakorlatot folytató kiváló olasz orvostudóssal foglalkozó munkájára, a munkaegészségügynek, a szociális higiénének, az orvosi tevékenységről vallott felfogásoknak történetéről írott érdekes és szinte alapvető fontosságúnak tekinthető tanulmányokra. Pazzini igazi humanista és mint ilyen az orvostudomány és a humanismussal foglalkozó számos közleménye kifejezésre juttatja az orvostudománynak az emberiség iránti elkötelezettségének alapvető feladatát. Munkája érdekes olvasmány, amely számos ismertnek vélt kérdésben új, eddig nem ismert szempontok, valóban kritikailag értékelhető gondolatok és nézetek megnyilatkozásaképpen gondolatokat ébreszt és utánkutatásra késztet. George Sarton: Six wings, Men of Science in the Renaissance. Indiana University Press. Bloomington. 1963. 318 oldal, nagyszámú korabeli arcképpel A neves tudománytörténész az indianapolisi egyetemen a Patton alapítvány vendégprofesszoraként hat előadásban számolt be a renaissance természettudományának fejlődéséről. Sarton véleménye szerint — amire megelőző könyvismertetéseinkben ismételten utaltunk is — a medicina a természettudományok és a technika történetének egy része, amely a tudománytörténet többi fejezetével csupán együttesen tárgyalható helyesen. Sarton érdekes, igen olvasmányos könyve a természettudományokról vallott felfogásokról írt, viszonylag rövid bevezető jellegű előadása után az egyes disciplinák történetét külön-külön tárgyalja és az egyidejűleg több szakmában is kiemelkedőt alkotó polihisztorok pl. Cardano munkásságát az egyes szakmák történetével kapcsolatosan tárgyalja, kevésbé az embert, mint inkább a tudományos fejlődés menetét taglalva. A renaissancekori matematika és a csillagászat, a fizika, a kémia és a technika fejezetei után a természetrajz (növénytan és állattan) fejlődését taglalja. A minket leginkább érdeklő orvostudomány és anatómia a 172—218 oldalakon kerül viszonylag szűkreszabott tárgyalásra. Részletesen megbeszéli és igen helyesen értékeli Vesalius, Paracelsus, Cardano, Servet, Fernel életművét, azokat részletesen is ismertetve. A renaissance sebészei közül Ambroise Párét, a higiénikusok közül Ficinot és Cornarot tárgyalja. Érdekes és fontos fejezete a könyvnek az