Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 41. (Budapest, 1967)

Adattár - Az orvostörténet Olaszországban (Bugyi Balázs)

főpedellusa —• Vannini Giudo — amikor orvostörténeti érdeklődésemről tudomást szerzett, órákon át boldogan és büszkén mutogatta az egyetem régi auláját és azokat a termeket, amelyekben valaha az orvoskar foglalt helyet és amely ma részben az egyetemi könyvtár olvasóterméül szolgál, részben pedig egyes értékesebb régi kiadványok és kéziratok raktára. Megmutatta azt a helyiséget, amely valaha Morgagni tanterme volt és ma a bolognai orvosok tudományos egyesületének székhelye. Elvitt a bolognai egyetem régi bonctermébe, amelyben talán a világon első ízben voltak boncolások oktató célzattal. A múltat felidéző boncterem a második világháború során súlyos bombakárokat szenvedett és bár igyekeztek a termet eredeti állapotában visszaállítani, a helyreállítás ténye mégis csak jól kivehető. A bolognai egyetem orvostörténeti érdeklődését tanúsítja az az általános érdeklődés, amellyel szinte mindenki visszatekint egyetemük régi dicsőségébe. így pl. az egyetem személyzeti főnöke Cav. Amadeo Rizzi elmondotta, hogy a közelmúltban ő állította össze a bolognai egyetem középkori lengyel diákjainak névjegyzékét és jelenleg éppen a magyar diákok névjegyzékének az összeállításán dolgozik, amely az egyetem kiadványaként a közeljövőben fog megjelenni. Remélni, hogy ez a névjegyzék a magyar tudománytörténészek részére is érdekes lesz. A padovai egyetem szerencsésebb helyzetben van, mivel semmilyen emlékét sem érte bombakárosodás, vagy egyéb jellegű veszteség. Az egyetem régi boncterme ma is épen áll, sőt képes levelezőlapként az utcai dohányárusoknál is kapható a róla készült színes felvétel. Ebben a boncteremben alkotta meg A. Vesalius a múlt legnagyobb anatómusa a modern bonctan alapvető művét: a Fabricát. Ebben a boncteremben végezte vizsgálatait a vérkeringés felfedezője: W. Harvey is. Épen maradt korunkra a hírneves padovai egyetem aulája is, amelyben sok más olasz és külföldi hallgató mellett igen nagy számú magyar hallgató is nyert képesítést. Az aula falán nagyszámú címerpajzs látható, ezek tulajdonosai az egyetem diákságának életében nagyobb szerepet játszottak. Veress Endre érdekes könyve a padovai magyar diákok életéről igen érdekes tájékoztatást ad. Az ő művét olvasva értjük meg igazán, hogy miért és hogyan játszott szerepet a padovai egyetem életében olyan sok magyar diák, akiknek emlékét idézi az egyetem aulájában címerpajzsuk. A padovai egyetem különös súllyal emlékezett meg régi diákjairól, akik tudományos tevékenységükkel, társadalmi szerepükkel az őket nevelő Alma Maternek dicsőséget jelentettek. A Prato della Valle parkban amfiteátrumszerű kiképzésű ovális alakban állnak a legkimagaslóbb diákok szobrai. E kertben áll nagy hazánkfiának, a padovai egyetem régi diákjának, Báthory Istvánnak szobra, amelyre Fajth Tibor itáliai útikalauza is utal. Nem történik útikalauzában azonban említés egy más fontos magyar vonatkozású egyetemi emlékről. A padovai egyetemen különteremben kegyelettel őrzik annak a negyven kiváló tudósnak, kiemelkedő államférfinak szinte embernagyságú falfestményét, akiknek 14* 211