Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 41. (Budapest, 1967)

Migály Béla: A bipédia törzsfejlődési kialakulásának fizikai magyarázata

rögtön kiderül, ha arra gondolunk, hogy a járulékos karmozgás dinamikus komponense a függőleges gerinc hossztengely körüli elfordulásából származó szabad, lengésszerű mozgás; ilyen pedig vízszintes gerinctartással talajratámaszkodó végtagoknál nem léphet fel. Az egyensúlyi ingertől származó komponens pedig most is átlós fázisegyezést kívánna meg, holott a valóságban pontosan betartott fáziskülönbség jelentkezik. A fölvetett kérdés magyarázatára egyetlen lehetőség van csupán: az emberi automatikus átlós járás mögött semmi más hatóok nem lehet, mint az ember négylábú őseinek soksok évmilliós beidegzettsége, azaz a négylábú járás elemeinek reflexesen átörökített pontos működése, amely az emberiség atavisztikus sajátságaként máig fennmaradt. Erre nézve rendkívül találók i?. Wiedersheim említett művének [2] következő sorai (157. o.): „In den ganzen Tierreiche zeichnet sich das Nervensystem allen anderen Organsystemen gegenüber durch einen konservativeren Charakter aus, und bietet dementsprechend wenig Aussicht auf das Vorkommen rudimentärer Organe. Gleichwohl aber fehlen letztere nicht gänzlich, und zugleich sind sie hier zum Teil von ganz besonderem Interesse, weil die den besten Beweis liefern für die überaus grosse Zähigkeit mit welcher ein Orgen, bezw. ein Teil eines solchen, durch unendlich grosse Zeiträume hindurch selbst dann noch von Träger festgehalten und fort vererbt wird, wann dessen physiologische Leistung offenbar schon bedeutend reduziert oder gar nicht mehr ersichtlich ist." Ennek, a mellső végtagokat koordináló része, mely a kétlábú járásnál teljesen háttérbe szorul, azonnal előtérbe nyomul és aktívvá válik, mihelyt a talajra függőlegesen helyezett karok érzik a törzs nyomását. Ez a fáziskéséses kvadrupédiális reflex azonban meggyőzően bizonyítja, hogy az ember éppúgy koordinálhatja a négylábú járást, mint ahogyan az állatoknál megszokott. De vajon, ha az ember már eredetileg is kétlábon járt, szüksége volna-e négylábú járást vezérlő bonyolult mechanizmusra? A felelet erre csak „nem" lehet. Vitán felül áll, hogy az ember elődei négylábon járó lények voltak, és mint ilyenek, részesei voltak annak az általános fejlődési sornak, mely az élet kialakulásától a Homo sapiensig vezetett. A fáziskéséses kvadrupédiális reflex is ennek egyik bizonyítéka. Itt természetesen fölvetődik az a kérdés, melyek voltak azok a körül