Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 40. (Budapest, 1966)

Duka Zólyomi Norbert: A nagyszombati orvostudományi kar hallgatói

Összesen — kimutathatóan — 18-ról tudunk, Pillmannt mint bécsi származásút és az ott sebészeti képesítést szerzett hallgatókat beszámítva. Vagyis a nagyszombati abszolvensek összességének, 39-nek 46%-a, az immatrikuláltakat tekintve, azoknak is 32%-a. Ez a feltűnően nagy arány azt bizonyítja, hogy nem véletlen jelenséggel állunk szemben. Mivel az átlépettek számából 14-en evangélikusok és csak 4-en katolikusok, önkéntelenül is az a gondolat ötlik fel, átlépésükre a felekezeti szempont volt behatással és Ugróczy Mihály akciójának a visszhangja azzal biztatta őket, hogy Nagyszombatban nagyobb a kilátás a licenciátusi intézmény eltörlésére. Viszont Ugróczy kísérlete nem járt sikerrel és így a jelenség okait máshol kell keresnünk. A tömeges átlépés azt bizonyítja, hogy egyrészt Bécsben bizonyos negatív tényezők játszottak közre — ami az ottani egyetemek és annak orvoskarát illeti — másrészt Nagyszombatnak bizonyos előnyös oldalai voltak, valamije, amit Bécs nem nyújtott. Semmiképpen sem jön tekintetbe az a feltevés, hogy Nagyszombatba azért iratkoztak át diákok, mert ott kevesebbet kívántak, illetve olyanok léptek át oda, akik máshol nem boldogultak, mert ennek teljes mértékben ellentmond a nagyszombati végzettek további közéleti és irodalmi szereplése. A kérdésre érdekes fényt vet az egyik nagyszombati abszolvens disszertációja és annak bécsi visszhangja. 1773-ban végzett Fuker Ferenc Jakab (1747—1805), aki — mint említettük — előbb Lipcsében, majd Bécsben tanult. Doktori munkája a gyógyászat történelméről és az orvostudomány osztályozásáról „Generalia medicináé", melyért dicséretet is kapott („admissus cum aliqua laude"), bátor, öntudatos hangjával és szabad szemléletével nagy visszhangot keltett volt bécsi társainál. A bécsi tanulmányi helyzettel kritikusan foglalkozó ,,Freymüthige Briefe an Herrn G. von V.",Bécs 1774 [31], Fukernek és disszertációjának külön függeléket szentel. A kiadványt magát gyakrabban idézte a szakirodalom (Puschmann, Neuburger, MOH 1962, 260, 2478 o.), de a Fukerre vonatkozó függeléket eddig Figyelmen kívül hagyta, Neuburger egy megjegyzésén kívül, hogy Fuker Collín professzort gúnyolja és ezzel is osztja a bécsi orvoskar akkori állapotáról való általános kedvezőtlen véleményt. Pedig a kiadvány részletesen foglalkozik Fuker írásával." Szabad nézetei