Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 40. (Budapest, 1966)

Duka Zólyomi Norbert: A nagyszombati orvostudományi kar hallgatói

megkülönböztetik. A katolikusoknál az van feltüntetve, hogy „promotus", viszont a többieknél csak az áll, hogy „disputavit" vagy „disseruit". A licenciátus problémája 1649-ben keletkezett, amikor III. Ferdinánd császár elrendelte, hogy a doktori promóciónak a feltétele a „Szepló'telen fogantatásra" letett eskü. A licenciátus nem az egyetemtől kapta diplomát, hanem csak az illető kartól. A promóciós anyakönyvben ennek alapján kétséget kizáróan 37 hallgatóról, illetve Engelt és Oppenheimert beleszámítva, akik Nagyszombatban végeztek, de promóciójukat — Engel feltehetően anyagi okokból, Oppenheimer, mert a királyi engedélyre kellett várnia, csak 1782-ben Budán tartották meg — összesen 39-nél lehet megállapítani a felekezetet: Katolikusok Evangélikusok Reformátusok Zsidó Fabi Fuker Báty Oppenheimer Reineggs Ugrótzy Kolosvári Horvatovszky Kis-Vitzay Pillmann Engel Stipsics Krieger Riegler Madács Heidenreich Oertel Rodlsperger Lipszky Pancera Chernyey Singer Czepecz Pfentner Mauksch Grandjean Schimerth Kotzi Lumnitzer Schweger Huszty Müller Barbenius Czapovzsky Lange Hoff Gömöry István Wolff Liszt Összesen 17 19 2 1 Az arány tehát némi többletet mutat a nem katolikusok javára. A többi, Nagyszombatban beiratkozott 16 hallgató közül feltehetően 7 az evangélikus, 4 a katolikus és 5 kétséges. Ez azonban a