Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 40. (Budapest, 1966)

Duka Zólyomi Norbert: A nagyszombati orvostudományi kar hallgatói

sitatis edocuerint, si praestantius de cetero ingenium, parque diligentia in iis reperiatur, tales pro ratione majoris vel minoris egestatis, et simul magis excellentis capacitatis, applicationsique suae, vel erga dimidiam Taxam, vel plane gratis examinentur"). Ezek szerint beiratkozási díj, mint sok más egyetemen Bécsben az 1716-os Garelli-statútum szerint [16] Basel, Halle) nem létezett, az egyetemi konzisztórium jogában állt a vizsgadíjak részleges vagy teljes elengedését előre is kimondani, ha az illető belépéskor szegénységi bizonyítvánnyal igazolta magát. így kell érteni az említett „gratis" megjegyzéseket és ebből az is következik, hogy ez a bejegyzés mindjárt az anyakönyvbe való beírással együtt történt meg. Jogilag a hallgatók az anyakönyvbe való bevezetés révén azok sorába léptek, akikre az egyetemi juriszdikció kiterjedt. Bécsi és külföldi mintára ennek a juriszdikciónak a végzett doktorokra is ki kellett volna terjednie — erre utal az anyakönyv címében a „Doctorum ad Facultatem nostram reperientium", de a nagyszombati orvosi kar esetében erre gyakorlatilag nem került sor és a szándék az említett kitétel formális betoldásánál maradt meg. A kérdéses anyakönyv tehát tényleg a beiratkozott hallgatók összességét öleli fel és hű képet ad arról, kik hallgatták adott sorrendben a tanárok előadásait. Az 1770 és 1771-re bejegyzett „Nemo" azonban nem azt jelenti, hogy azokban az években egy hallgatója sem volt az orvosi karnak — sebészeken kívül — hanem csak annyit, hogy ebben az időben még nem vezették ezt az anyakönyvet és csak 1772 április 27-ével kezdték el az adatok bejegyzését. Az első hallgatókat nem írták be belépésükkel egyidejűleg, hanem jóval később, így Reineggs Jakab, az elsőnek bevezetett hallgató, 1772. április 27. dátummal került bele az anyakönyvbe, holott 1771-ben már Nagyszombatban volt. A bejegyzés és végzettség közötti rövid időköz néhány esetben azzal függött össze, hogy az illető hallgató már más külföldi egyetemet látogatott, illetve ott doktorátust is szerzett és csak nosztrifikálni jött Nagyszombatba: F obi Mór, Padovában doktorált, a nagyszombati anyakönyvbe bevezették 1772. június 13-án, viszont már ugyanazon év július 6-án disputált, Madács Péter előbb Wittenbergben végzett,(beiratkozás 1774. január 20-án, disputáció 1774. február 11-én), Lipszky Pál Erlangenben (1776. január 13 — 1776. február 8), Kolosvári Sámuel 1777-ben jött Utrechtből és