Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 40. (Budapest, 1966)

Adattár - Martinovics Ignác és a magyar orvostudomány (Katona Ferenc)

Martinovics Ignác és a magyar orvostudomány Az orvostudomány fejlődésére minden korszakban hatottak a különböző filozófiai elméletek. Természet filozófiai és orvostudományi iskolák nézetei gyakran kerültek kölcsönhatásba. A természetfilozófia ismeretelméleti módszereket, új fogalmakat kölcsönzött az orvostudománynak, ugyanakkor felhasználta az orvostudomány felfedezéseit saját elméleteihez. A magyar orvostudomány, keletkezésének korszakában Közép-Európa kultúrközpontja Bécs volt. így a bécsi orvosi iskola természet filozófiai nézetei széles körben terjedtek el, mert csak kivételes esetekben fordult elő, hogy egyik hazánk fia Francia országban, Angliában vagy Hollandiában sajátította el az orvostudományt. A nyugat-európai szellem, a francia orvostudomány racionalista irányzatai, az angol klinikum fiziológizmusa alig éreztette hatását ebben az időben a magyar orvosokra. Pedig néhány évtizeddel a magyar orvostudomány fejlődésének nekilendülése előtt, a szárnyat bontogató magyar természettudomány épp úgy Parisra szegezte szemét, mint az irodalom. Ennek a francia orientációnak politikai alapjait jól ismerjük. Rendkívül fontosak azonban azok az összefüggések is, amelyek ebben az időben a természettudományban keletkeztek a francia felvilágosodás természet filozófiájának hatására. A bécsi természettudományi iskola szemlélete részben a Hollandiából klerikális nézetei miatt eltávozott és Bécsben komoly állami támogatásban részesített Van Svieten személyéhez kapcsolódott. így nem változhatott éppen haladóvá szemben a francia természettudománnyal, amely számára Diderot, Condillac, Holbach, Helvetius nézetei új hajnalt jelentettek. Ezek az elvek az emberről vallott nézeteket is átformálták és új felfogást készítettek elő az emberi érzékelés, gondolkodás, a szervezetet mozgató erőkre vonatkozóan. Az orvostudomány számára ezeknek az alapvető természettudományi kérdéseknek szemlélete épp oly fontos volt, mint a filozófia részére. La Mettrie, Lemaitre, Cabanis orvosi természet szemlélete, Lavoisier kémiája, az elektromosság élettani jelenségeinek vizsgálatai, Lamarck fejlődéstana, az angol kémiai fiziológia új kísérletező szellemet vitt az orvostudományba. Bármennyire is óvakodott a bécsi természettudományi iskola a francia hatástól, mégsem akadályozhatta meg, hogy az új szemlélet hatása itt-ott fel ne bukkanjon, hiszen a francia felvilágosodásnak még olyan hivei is voltak, mint II. József. A nyugati természettudomány és filozófia hatásának illusztrálására a rövid idő miatt csak egyetlen példát ragadunk ki, a brünni egyetem professzorának elméleti munkásságát, aki nemcsak átvette, hanem néhány vonatkozásban tovább is fejlesztette a francia természetfilozófia és orvostudomány eszméit. Martinovics Ignác ennek a kornak egyik kiemelkedő természetfilozófusa volt. Ismeretelméleti munkássága szorosan összekapcsolódott az ember élettanával foglalkozó tanulmányaival. Utolsó ilyen irányú műve