Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 40. (Budapest, 1966)

Duka Zólyomi Norbert: A nagyszombati orvostudományi kar hallgatói

zés formáját tartalmazza: a nemkatolikus felekezetű licenciátusoknál, akik nem tették le a „Szeplőtlen fogantatásra az esküt, csak „disputavit" megjegyzéssel, míg a katolikusoknál, akik az esküt letették, „Promotus Medicináé Doctor" vagy hasonló kitétellel, továbbá mindegyiküknél a diszertáció megnevezését is közli. Ez az anyakönyv a fentemlített második kérdéscsoport megvitatásánál jön majd tekintetbe. A „Liber classificationis" első éveinek a sorsa bizonytalan. A budapesti orvostudományi egyetem könyvtára őriz belőlük vagy 50 kötetnyi anyagot, a legrégibb 1786/87-ből származik, tehát már az egyetem budapesti éveiből. A „Liber classificationis"-ra vonatkozó adatokért, valamint a fotókópiákért dr. Rétinek, dr. Székelynek és az orvoskari könyvtárnak tartozom köszönettel. Állítólag az előbbi kötetek is léteztek, de 1956-ban elpusztultak. Högyes egy kitételével kapcsolatban úgy tűnik fel, hogyha elejétől fogva vezették is ezt a könyvet, 1786-ig a beírások igen hézagosak voltak: „az első években tökéletlenül lettek feljegyezve, csak 1785/6-tól találhatók pontos feljegyzések" [11]. Hogyan vezethették ezt a könyvet, azt a későbbi, megmaradt példányok alapján lehet feltételezni, melyekből két mintát közlök. Högyes azonban azt is írja, hogy "1849/50ig az összes statisztikai adatok az egykorú hiteles, „osztályozási könyvek" (libri classificationum) nyomán készültek évről-évre". Ha tehát az eredeti osztályozási könyvek nem is állnak rendelkezésre, a Högyesnél idézett számokkal még foglalkozni fogok, annyival is inkább, mert a képet az orvosi kar megindulásáról és további gyarapodásáról még bonyolultabbá teszik és általában az anyakönyvben közölt adatoktól eltérnek. Ilyen módon a hallgatók számát, nevét és egyéb, a tanulmányi évekre vonatkozó adatait illetően az egyetlen mérvadó forrás a beiratásinak nevezett anyakönyv. Az irodalomban sehol sem történik hivatkozás erre az anyakönyvre, a promóciós anyakönyvvel szemben, amelyet annál többször emlegetnek, sőt olyan hang is hallatszott, amely létezésében kételkedett [12]. Schultheisz—Tardy a „Die Waage" c. folyóiratában megjelent cikkben közlik ezen anyakönyv 1. foliójának a fényképét, de „promóciós anyakönyvnek" jelölik meg abból kiindulva, hogy Reineggs Jakab, „az első nagyszombati promovens" itt az első helyen szerepel. Reineggs tényleg az volt,