Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 40. (Budapest, 1966)

Kádár Zoltán: Zsámboki „Icones ... medicorum" orvosportréinak hitelességéről (Különös tekintettel a Dioskorides-arckép mintaképére)

Zsámboki művének első antwerpeni kiadása előtt!) megjelent művének már a címéből is kiderül [4]. Zsámboki munkájában 67 filozófus és orvos szerepel. Pieter van der Bor cht illusztrációi közt [5], azonban néhány arckép hiányzik, csak a díszes keret és az illetőről szóló vers látható; ez a sajátos megoldás is arra utal, hogy akikre vonatkozólag Zsámbokinak nem állott rendelkezésére semmilyen ikonográfiái hagyomány, azoknak a portréját nem készítette el, nem bizta a művész puszta fantáziájára. Ikonográfiái és orvostörténeti szempontból az „Icones" portréi hitelességének szempontjából egyik legérdekesebb kérdés: igazolható-e, hogy a műben látható antik orvosarcképek valóban — id. Plinius kifejezésével élve — ,,traditus vultus", vagyis hagyományozott, antik mintaképekre visszavezethető vonásokat árulnak el. Az „Icones"-ben 27 ókori vonatkozású arckép szerepel; a sort a terápia védő istennőjének, Hygeiának antik szobrok nyomán készült ábrázolása nyitja meg, ezt még két mitikus alak követi : Apollo és Chiron, ezután mutatja be a szerző költeményekben, ill. az illusztrátor képekben a híres ókori orvosokat és filozófusokat. Ezek az arcképek művészi szempontból, a karakterábrázolás tekintetében nem egyenértékűek. Sajnos, nagyszámmal vannak köztük sablonos ábrázolások, különösebb egyéni vonások nélkül, de találunk markáns vonásokkal megrajzolt portrékat is. A legkifejezőbbek egyike a római császárkori farmakológia úttörőjét, a kisázsiai Tarsos közelében levő Anazarbából származó, Pedamos Dioskoridest mutatja be, aki az i. u. I. század második felében működött [6], Mivel magyarázható, hogy az „Icones"-ben szereplő ókori orvosarcképek közül talán a Dioskorides-portré a legsikerültebb? Zsámboki monográfusa, Varga László nemrégiben mutatott rá arra, hogy a kitűnő filológus-orvos „Dicskorideszszel ... az 1560-as évek második felétől kezdődően, tehát bécsi otthonában, több éven keresztül foglalkozott mint filológus, de mint orvos is ezt a munkát akarta kiadni orvostudományi főműve gyanánt [27]. Varga László véglegesen tisztázta, hogy a párizsi 1549-es Dioskorides-kiadás nem Zsámboki műve, hanem Zsámboki erre vonatkozó kutatásait 1584-ben bekövetkezett halála után munkatársa, Sarrasin (Saracenus) adta ki 1598-ban Frankfurtban [8]. Figyelemre