Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Huszár György: Salamon Henrik (1865—1944) fogorvostörténeti munkássága

Salamon Henriknek, a magyar fogorvostudomány egyik legtermékenyebb szakírójának érdeklődési köre igen széles volt. A hazai és külföldi lapokban több mint 200 közleménye jelent meg; 12 könyvet is írt, összesen 2603 oldalnyi terjedelemmel. Salamon pályája legkezdetétől, mondhatni utolsó percéig nagy érdeklődéssel fordult a fogorvostörténelem felé. Az első közleménye 1892-ben a régi zsidók fogászatával, az utolsó 1944 tavaszán Carabellivel, a bécsi fogászati iskola pesti születésű alapítójával foglalkozik. A közbülső időben több mint 60 fogorvostörténelmi tárgyú közleményt, ill. könyvet írt. Történelmi tárgyú műveinek legnagyobb része a magyar fogászat múltjával foglalkozik. Igen szívesen, nagy részletességgel ír a magyar fogászat úttörőiről és fogorvos-családokról. Nedelko Döméről, az első magyar fogorvos professzorról, Barna Ignác magántanárról, aki jeles író és műfordító is volt, a bikafalvi Máthé- és Morelli-családok fogorvos tagjairól írott közleményei beható kutatómunkán alapulnak. Első történelmi tárgyú monográfiája „A stomatologia tanításának története Magyarországon 1906"-ig címmel a fogászat klinikai oktatásának negyedszázados évfordulója alkalmából jelent meg. Az előszó szerint „A könyv csupán 300 példányszámban nyomatott, mert nem kerül könyvpiacra, hanem az érdekelt tanügyi hatóságok, könyvtárak használatára, legfőképpen pedig a klinika volt tanítványainak emlékül van szánva." A századforduló után még éltek emberek, akiknek közvetlen emlékei voltak a fogászat első oktatóiról Nedelkotól, Barnától; ezeket az adatokat felkutatva, megmentette a feledéstől. A könyv behatóan értékeli Iszlai József professzornak (1840—1903) munkásságát, akinek Salamon egy ideig munkatársa volt. Iszlai 1902-ben c. -ny. rk. tanár lett és önálló intézetet kapott a fogászati propedeutika oktatására. Halála után az intézetet a kormányzat megszüntette. A mű pályafutása delelőjén levő Árkövy József professzor munkásságát nagy részletességgel taglalja. Árkövy 1880-ban belügyminiszteri engedéllyel nyilvános jellegű, magán „Foggyógyintézet"-et létesít, ahol, gyógyítómunka mellett ingyenes oktatás és tudományos kutatás is folyik. Salamon ennek az intézetnek megnyitását „a klinikai oktatás" kezdetének tekinti és nagy részletességgel rögzíti le tevékenységét. 1890-ben helyet kap a fogászat az egyetemen belül, mint „Fogászati Intézet" (Klinika). A mostoha elhelyezésű intéz-