Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Huszár György: Salamon Henrik (1865—1944) fogorvostörténeti munkássága

SALAMON HENRIK (1865-1944) FOGORVOSTÖRTÉNELMI MUNKÁSSÁGA írta: HUSZÁR GYÖRGY (Budapest) Czáz évvel ezelőtt született Salamon Henrik a magyar fogászat ^ kiemelkedő személyisége, a fogorvostörténelem kiváló művelője. Családi és személyi okoknál fogva már az elemi, majd a középiskolai, később pedig az egyetemi tanulmányait kisebb-nagyobb zökkenőkkel tudja elvégezni. Orvosi okleveléhez csak 34 éves korában, 1899-ben jut és ekkor kerül az Árkövy József (1851 — 1922) professzor vezetése alatt álló budapesti Fogászati Klinikára. A fogtechnikához jól értő orvos, a klinika akkor létesített technikai laboratóriumában Hattyasy Lajos magántanár (1854—1921) közvetlen munkatársa lett. A klinikai tevékenysége elsősorban odontotechnikai és protetikai irányú ; ezt klinikai beosztása indokolja, de így fel tudja használni fogtechnikai ismereteit is. 1903-tól kezdve a fogszabályozásra irányul a figyelme; előbb autodidakta módon, korának akkori irodalmát átolvasva készül a klinikán felállítandó osztály szellemi alapjának összegyűjtésére, majd egy berlini tanfolyamon tovább képezi magát. Már a század első évtizedében számos fogszabályozástani közleménye jelenik meg. 1911-ben odontotechnikai tárgykörből magántanári képesítést nyer és 1928-ban „egyetemi rendkívüli tanár" címmel tüntetik ki. Négy évtizeden át működött a budapesti Stomatologiai (Fogászati) Klinikán, mindenkor, mint a tudományos élet egyik lelkes hajtómotorja. Munkatársa volt már az első magyar fogászati szaklapnak, az 1892 — 97 között megjelenő Odontoskópnak, majd Madzsar Józsefiéi együtt szerkeszti a Stomatologiai Közlönyt. A hazai fogorvosegyesülések egyik vezetője; a külföldi tudományos kongresszusokon sok sikert szerzett a magyar fogászatnak. 7 Orvostörténeti közi. 97