Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Réti Endre—Vilmon Gyuláné: Tallózás az orvoskari ülések jegyzőkönyveiben

mennyiben ennek részéről kapott ruházattal és élelemmel bizonyára ellenértékű az ő 14 éves odaadó szolgálata, az egyetemen érte tett kiadások pedig nem -5000, — hanem legfeljebb 1—200 forintot tehetnek ki" Pattantyús ügyét a tartományfőnök Füzy Szaniszló is siet az illetékesek tudomására hozni, Trefort Ágostonhoz írott levelében beszámol az aposztáziát meggátolni célzó eddigi intézkedéséről, egyben kéri a minisztert, hogy ,,ha netán valamely irgalmasrendi orvostudor oklevelének másolatáért folyamodnék, ezt utasítsa vissza, illetőleg a rend tartományfőnökéhez utálja". Az ügy egyre nagyobb hullámokat vet, s Trefort 1884 elején döntése előtt — levélben — Simor János hercegprímáshoz fordul és kéri véleményét. A hercegprímás válaszát ismét az ülési jegyzőkönyvből ismertetjük: „Pattantyús Imre tudornak a rendből kilépését a prímás apostasia ab ordine religioso súlyos bűntényének tekinti, mely miatt régente az államhatalom a szerzetest elfogatta, s szabályszerű eljárás végett az illetékes bíróság elé állíttatta. Csakis a mai kor laza erkölcsi gondolkodás módjának rovandó fel, hogy a kilépett szerzetes, nemcsak, hogy nem állíttattatik törvényes főnöke elé az egyházi szabályok szerint megfenyítés végett, hanem a vétkes merészel emelt fővel a bírói szék elé lépni, hogy perbe fogja törvényes elöljáróját, kinek feltétlen engedelmességet fogadott, mely kánoni engedelmesség megtagadásának következménye, megfelelő büntetésnek magáravonása." A továbbiakban a hercegprímás teljesen egyetért azzal, hogy Füzy tartományfőnök visszatartotta volt szerzetesének oklevelét, mivel véleménye szerint is „az orvostudori oklevél részben a szellemi tőkének tekintély szerű elismerése, míg részben — orvosi gyakorlatra jogot adván — vagyonszerző eszköz, s mint ilyen ha ünnepélyes fogadalmat tett szerzetes által szereztetett meg, azon szerzet tulajdonába megy át,