Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Zsakó István: Magyar kiválóságok és családtagjaik elmebajainak története

napokban apathiás, legyengült, szótlan lett és 1924, május 19-én exitált (tbc pulm.), vagyis tüdó'tuberkulosis következtében elhalt. Patakyné Molnár Zsuzsa a művész emlékkiállítása alkalmával írt ismertetésében említi, hogy „mindössze 12 év állt rendelkezésére Nemes Lampérthntk tragikusan rövid életművével célja elérésére. Űj utat törő művész volt". Mintegy másfélszáz művéről tudnak. „Lamperth céltudatosan, megalkuvás nélkül tör előre a magakijelölte úton." 1912-ig volt a képzőművészeti iskola hallgatója, azonban tanára irányítását és kritikáját nem tűrte. Nagybányai köre sem volt hatással reá. Jóakaratú művészek támogatták, majd Ekström gazdag gyűjtő anyagilag is felemelte. Azonban ekkor már beállott hanyatlása. Elmebaja miatt intézeti elhelyezése vált szükségessé. Legelőször az Angyalföldi Elme- és Ideggyógyintézetben kezelték (jelenleg Róbert Károly úti kórház nagyobb elmeosztállyal). Ebben az intézetben készített rajzairól pontos leírást nem készítettek. A lipótmezei elmeintézetbe mintegy öt darab került át. Ezeknek sorsáról nem lehet beszámolni, valahol, esetleg avatatlan kézben még megvannak? Kár, hogy a későbbi kezelés idejében nem lehetett rábírni újabb művek alkotására, mivel folytonosan ellenséges lelki beállítottsága ezt akadályozta. 6?. Grimm Rezső. A lipótmezei intézetben ápolták Grimm festőművészt, aki Lötz híres művész kortársa és munkatársa volt. Igen nagyrahívatott művésznek tartották. Az intézetben előrehaladt elmebaja miatt már alig volt képes valamit festeni. Kórrajzát nem lehetett megtalálni és így csak Havas Gyula, az egykori alorvos tanulmányában felsorakoztatott adatok, amelyeket Havas annak idején (az 1930-as években) az eredeti kórrajzokból gyűjtött, állnak rendelkezésünkre. Havas írja 1939-ben: „Művészünk az ugyancsak paralysisben elhalt Marastoni Jakabnak, az első pesti művésziskola megalapítójának növendéke és büszkesége. Grimm 1881-ben állított ki utoljára és 1882. augusztus 22-én került másodszor intézetünkbe." Fleischer szepesmegyei főorvos bizonyítványa alapján történt a felvétel. A bizonyítvány szerint „1878-ban lett búskomor és december havában a m. kir. Országos Tébolydába kellett beszállítani". 1881. augusztus 28-án „nagyon javulva elbocsátást nyert". A lőcsei reáltanodában rajztanárnak alkalmazták az 1881—1882. évre. Azonban újra beteg lett „s néha az illedelem mellőzésével is