Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Zsakó István: Magyar kiválóságok és családtagjaik elmebajainak története

tatni. Az intézeti „Selig múzeum" tárgyai legnagyobbrészben húsz év előtt elkallódtak és így művészünk neve is, egyetlen kivételével, A budapesti lipótmezei kórrajzról a sátoraljaújhelyi kórház elmeosztályára másolatban elküldött példányból, amit Ember Jenő főorvos juttatott el hozzám, szerezhettem adatokat. Eszerint Nemes Lamperth József 1891-ben született Budapesten, evangélikus vallású, nőtlen egyén volt felvételekor. Utolsó lakása Budapest, IL, Batthyány utca 48. sz. alatt volt, I. em. b. ajtó. Kórisméje: schizophrenia paranoides. (Ügyeiben állapotáról Wallenhausen Zsigmond értesítendő, Budapest, IL, Zsigmond utca 68. sz. III. 16.) 1922. november 17-én a budapesti egyetemi elmeklinikáról szállították át az intézetbe. Előzményi adatok nem voltak felvehetők tőle, mert a klinikán alkalmazott scopolamin injectio altató hatása alatt mélyen aludt. A kísérő iratok akkor még nem érkeztek meg. Később, pár nap múlva a beteg saját bemondása szerint apja alkoholista volt és agyszélhüdés következtében halt meg. Három testvére él, ezek egészségesek, ő maga ötéves korában tanult meg járni. Gyermekkori betegségeiről nem tud, négy évig járt elemi iskolába, jó és jeles eredménnyel tanult. Azután 7 polgárit járt — mondja — azután családi viszály miatt lakatos, majd nyomdamester-inas lett. Kijelentette, ez nem felelt meg az ő „temperamentumának" és így az ipari rajziskolába járt 2—5 évig különböző estéli tanfolyamokra. Végig azonban nem járt semmit, mert olyan embernek, mint ő, nincs szüksége bizonyítványokra. Azután a rajzolásnak élt, úgy nyomorgóit, „mint egy csavargó", amikor pedig nagyon lerongyolódott, „kért a kultuszminisztertől és kapott 100—200 koronát". Majdnem egy évig járt a képzőművészeti főiskolára. Nem fejezte be tanulmányait, kiment Parisba, és a háború kitörése előtt hazatért. Egy évig volt a fronton, de sokszoros megszakításokkal. Kétszer sebesült meg, egyszer kolerában megbetegedett. Luest negál. Néha hónapokig nem iszik, máskor mindennap egy liter bort fogyaszt. Egyik barátja elhelyezte az István úti szanatóriumba, onnét átszállították a Moravcsik klinikára és másfél nap múlva idehozták, mert ott verekedett. Vizsgálatakor az intézetben úgy találták, hogy 171 cm magas, súlya 57 kg, rendkívül lesoványodott, koponyája rachotikus, klinokefál jellegű, az occiput kiduzzad. A koponyabőrön hat, párcentiméteres heg van. A jobb arcfél erősebben fejlett. A fülkagylók