Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Zsakó István: Magyar kiválóságok és családtagjaik elmebajainak története

York, Monte Carlo „a mi cézáriánkhoz tartozik", a francia forradalom szerinte 1600-ban volt. A létra és a lépcső közötti különbséget nem tudja meghatározni, mosolyog és kijelenti, hogy a lépcső az kötélhágcsó. Április 2ö-án teljesen nyugodt, „kihelyezzük a figyelőből" írják, dr. Fabinyi főorvos láttamozta a beírásokat. Április 27-én: „csendesen fekszik ágyában, bambán, zavarosan néz körül", néha arcfintorokat csinál. Értelmes feleleteket nem ad. Április 27-én a róla írt könyvet mosolyogva nézi, lapozgatja. Ráismer festményeire, de azután „minden emotio nélkül leteszi a könyvet". Május 1-én közönyösen fekszik, „beszéde zagyva, értelmetlen", Dr. Fabinyi aláírása és Oláh igazgató láttamozása látható. Május 16-án teljesen magábavonult, ha kérdezik, valami badarságot mond és hunyorítva integet hozzá. Május 25-én írják: „takarója alá búvik". Súlya 49 kg. Július 1-én mindkét szemén enyhe conjunctivitis van, amit bórsavas borogatással kezelnek. Augusztus 1-én szemei meggyógyultak, állapota egyébként változatlan. December 1-én súlya 48 kg. „Kis darab kenyérbeleket tesz szemeire és nem engedi azokat onnan levenni." A II. sz. betétíven beírják, hogy január 2-án csendes. A tuberkulótikusok osztályára helyezték. Január 6-án zavart, tétlen. Február 3-án: láza nincs. Március 20-án környezetével nem törődik, magában beszél, nevetgél. 1926. év folyamán ugyanazon változatlan állapotról írnak. A III. sz. betétíven február hóban írják, hogy kezd tisztátalan lenni a vizeléssel. Szeptember 1-én testsúlya 50,5 kg. Gátoltsága valamennyire oldódott. A kérdésre, hogy van-e valami kívánsága azt feleli: édességeket vagy cukorkákat kér. 1928. január 1-én írják, hogy a kérdésre: miért nem beszél? A színekkel vagyok elfoglalva — válaszolja. Miért nem törődik semmivel? A festékeket várom, feleli majd hozzáfűzi: vagy kis felszerelést kérek. Megkérdik, szeretne festeni vagy rajzolni? Talán a beszéd megindulása nehezített volna, kisebb dinnyéket főképpen — és tovább folytatja — hazamenetelemet kérem. Közlik a beteggel, hogy ezután gyakrabban foglalkoznak vele orvosai és többször hívják be az irodába, erre „arcfintorral bólint fejével igent". Megjegyzi még, hogy a festék még nem jött meg. Kérdik tőle, milyen színeket kívánna? Zöldet, mint tudják azt, feleli. Olaj- vagy vízfestéket? Én keverem a festékeket, mondja. Vásznat vagy papírt