Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Zsakó István: Magyar kiválóságok és családtagjaik elmebajainak története

kéz, vágyódó szemedtől!" Mint Vörösmarty, ő sem érte meg leánya súlyos betegségét. Talán nagyszerű művében a temetői jelenetben a virágárus leányka áll előttünk: „Virágaim mind elkeltek, síromon majd újak teremnek". 3. Berzenczey László. Az Élet és Tudomány c. hetilap 1963. évi január 20-i számában „Jókai tollára méltó hős a világ tetején c. közleményben dr. Agárdi Gábor négy oldalon keresztül ismertette Berzenczey élettörténetét. Ebből értesülhet az olvasó, hogy Berzenczey 1820-ban született Kolozsváron. „Az iskolából megszökött és három éven át mint házitanító, bérkocsis és vándorszínész csatangolt szanaszét." Majd katona lett. Nemsokára hazatért és „gyors iramban pótolta az elveszett iskolaéveket". 1848 márciusában az erdélyi országgyűlésen Erdélynek Magyarországgal való egyesítéséről indítványt terjesztett elő. Kossuth polgári biztosnak nevezte ki. Az agyagfalvi gyűlésen a hadbalépést az ő szónoklatának hatása alatt mondották ki. Szertelenségét mutatja az a szónoki fogás, hogy leugrott a templomtoronyból. A Mátyás huszár lovasezredet ő hozta össze, A szabadságharc leverése után bujdosott. Kossuth amerikai útját is ő készítette elő. Később elhatározta, hogy a magyarok őshazáját megkeresi. India felől hatolt Tibetbe, Körösi Csorna Sándor útirányát követve. Török környezetében a hasis kábítószer rabja lett, de három év múlva kigyógyult ebből. Hazatérése után 1869-ben Marosvásárhely képviselőjévé választották. 1873-ban újból felfedező útra indult. A tenger felett 5568 méternyi magasságban fekvő Karakorum-hágon át folytatta vándorlásait. 1874. szeptember 6-án érkezett Bombaybe. Az angol lapok nagy elismeréssel írtak kutatásairól. Visszaérkezve Pestre, politikai téren kezdett tevékenykedni. Sok ellenséget szerzett magának és „egy vérmezei botrány" után az országos tébolydába került. Az intézeti kórrajzban olvasható, hogy a Rókus-kórházból szállították át tisztiorvosi bizonyítvány alapján. Akkoriban 55 éves özvegy ember volt. Felvételi napja 1875. február 24-én. Élelmezési osztály: III. A tisztiorvosi bizonyítványban olvasható, miszerint,, koronkint nagyobb izgatottság jeleit mutatja, bőbeszédű, mely alatt könnyen elveszti nyugodtságát s gondolatai rendezésében a közvetlen logikus rendet s ilyenkor tévengésbe esik". A vélemény szerint: „ma még időközönként fellépő izgatottságban szenved, 4* 51