Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Könyvismertetés - Friedrich Herneck: Albert Einstein. Ein Leben für Wahrheit, Menschlichkeit und Frieden (Vida Tivadar)

nelmi összefüggéseiben feltárni és közben fel-felvillantja Einstein bölcseleti meglátásait, emberi és közéleti szereplésének érdekes vonásait. A könyvolvasó magyar orvos Semmelweis jubileumi évében meglepetéssel fogja tudomásul venni, „hogy a zseniális kutató csak mintegy negyven éves korában lépett fel mint könyvíró". Ez „főként abban leli magyarázatát, hogy — amint azt egyik Solovine-hez intézett levelében megírta — mindig «horrort» érzett „a könyvfirkálással szemben" (147. old.). Hiszen az anyák megmentője is bevallotta: „Természetemnél fogva minden tollharctól irtózom ... Le kell gyűrnöm természetemet, ki kell újra lépnem a nyilvánossság elé . . ." („A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és prophylaxisa" előszavában). Orvostörténeti érdekességszámba megy a szerzőnek a természettudomány és bölcselet kölcsönös kapcsolatáról írt általános fejtegetéseiben az a megállapítás, hogy Helmholtz „A gondolkozás az orvostudományban" című beszédében már 1877-ben felhívta a figyelmet arra, hogy „az akkoriban uralkodó mechanikus materializmust ne tekintsék többnek, mint tudományos feltevésnek . . ," Csaknem úgy hat, mintha Helmholtz ezen gondolatmenetéhez kapcsolódnék Einstein, amikor hatvan évvel később, 1938-ban írja egyik .SoZovine-hez intézett levelében: „Amint ugyanis Mach korábban a dogmatikus-materialista álláspont uralkodott károsan, úgy a mi korunkban a pozitivista-szubjektivista. Kijelentik, az az igény, hogy a természetet, mint tárgyi valóságot fogjuk fel, idejét múlt előítélet, amennyiben a kvantum-mechanikusok kényszerhelyzetéből erényt csinálnak" (75. o.). További magyar vonatkozásai a könyvnek: Utalása Bolyai Jánosra, mint aki Gauss-szal és Lobacsevszkij-ve\ együtt előfutára volt a nem euklides-i mértan a XIX. századbeli német kidolgozójának, Bernhard Riemann göttingai matematikusnak. Berlini munkássága idején Einstein minden héten résztvett a Fizikai Intézetben megtartott „Fizikai Kollokviumokon", amely a szaktudományos véleménycsere kiváló alkalma volt, sőt, a könyv szerzője szerint, egyedül álló abban az időben az egész világon. Itt nemcsak korának legnevesebb fizikusaival és vegyészeivel találkozott, hanem „résztvettek azon a fiatalabb, később híressé vált kutatók is, mint James Franck, Gustav Hertz, Hans Geiger és Szilárd Leó." Az 1898-ban született magyar származású amerikai fizikus neve (jelenleg a chicagói egyetem biofizikai osztályának vezetője) ezen a rövid említésen kívül (125. o.) még egyszer szerepel, a könyv 227. lapján az ún. Manhattan-terv kapcsán. Miután Hahn Otto német fizikus 1938-ban felfedezte az atommag hasadását, Einstein attól tartott, hogy Hitler hadvezetősége ezt a hadi célokra fogja kihasználni.