Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)
Adattár - Ismeretlen Kossuth-dokumentum az 1831-i zempléni kolera idejéből (Barta István)
rettegnünk kell, midőn a 60 egynehány elzárt házakat visitálni megyünk, s most aratás idején a munkára termett, ép egészséges néhány száz embert gyengéden táplálva, (mert bőven teljességgel nem, maholnap Rumford levessel sem győzzük,) a kétségben esés közt szabadságért rimánkodni, zúgni s itt ott fenyegetődzni halljuk. Mennyi kéz vonatik el naponként az őrállomás által? Az élet kihull kalászaiból, s úr, szegény ember egyeránt semmivé lesz. Továbbá : Üjhelynek nagyobb része consumens, a sok mesterember, a sok zsidó csak a szabad adás-vevés, s kézi míve után él, de ezen az úton semmit sem keres, mert el vagyunk zárva mindenkitől, s az éhezéshez közellévő szűkölködés máris a lakosoknak azon classisánál terjed el, amelly eddig éhen soha le nem feküdt. Én látom, tapasztalom az epekórság folyamatját, s bizonyosan mondhatom, hogy a testnek a szokott táplálás által szokott erőben tartása ollyannyira megkívántatik a nyavalya elkerülésére, hogy amelly mesterember a mindennapi darab húst megszokta, s most pénzt nem kereshetvén, kenyérnél, paszulynál sat. egyebet nem eszik, naprul napra szörnyű receptibilitást nevel testjében a nyavalyára, pedig már magunk is kénteleníttettünk asztalunkat kisebb mértékre szabni. Hát még, melly kilátás van előttünk ? A sok mesterember nem tarthatván legényeit, inasait, elereszti. Mi kénszeríttyük a mezei munkára, de az illyes munkához nem szokott test leroskad, s a bajt enyhíteni akarván, neveltük. A pénzszűke minden classisnál rettenetes, én részemről az adott segedelem mellett is mondhatom, hogy 250 forintot kapván dispositióm alá a halottak eltakarítására, betegápolók etc. fizetésére, két nap múlva már nem lész költségem, hogy eltakaríttassam a halottakat. A bezárásnak szörnyű következtetéseit mind leírni lehetetlen, s időm a próbát sem engedi. Tekintetes első alispány úrnak bölcsessége és practicus járatossága tikkadt erejű, s ezer szerencsétlen foglalatossággal zavart tollamnak hijányját ki fogja pótolni, és még csak megemlítem azon gyanús félelmet, mellyre szomorú tapasztalásom a nagy nál is nagyobb okot ád. T. i. itt minden órán lázadástól lehet tartani, — én, ki köztök forgóm tisztemnél fogva, hallom a zúgást, amellyet sem a személyeink iránt való bizodalom, sem a hatalomnak fenyegetése le nem tud többé csillapítani; ha egyszer az ínség végső polczára juttatott közép classis a legalsó classissal a szükölködésnek egy útján találkozva kezet fog, s a polgári csendesség kötelei megoszlanak, rettenetes dolgok történhetnek, én a következésről nem felelhetek, senki közülünk nem felelhet. Méltóztasson tekintetes első alispány úr ezt felsőbb helyen előírj es zteni, és jóeleve segédmódokról gondoskodni. Egy még teljességgel bé nem bizonyított, s ha úgy volna is, cordonokkal, így legalább, amint a Gangestől kezdve gyakoroltatott, fel nem tartóztatható contagium gyanújának, amelly ellen annyi okok harczolnak, ne áldoztasson fel a közbátorság, a polgári társaság csendessége. Mi mindnyájan teszünk mindent, amit ember tehet, s rajtunk uta50 * 307
