Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Novák Károly: Egy fejezet a Vöröskereszt „Erzsébet" kórháza történetéből

Nehézséget jelentett az is — írja — , hogy a kórház szanatórium jellegéből kifolyólag az intézkedések tekintetében is különbségek származnak, mert amíg a szanatóriumi betegek maguk választják kezelőorvosukat, amazok feltétlenül kórházi orvossal kezeitettnek, a kórházban mintegy gyógykezelési kényszer, a szanatóriumban gyógykezelési szabadság áll fenn; a kórház betegeinek fizetési kötelezettsége a humanitás, amazoknál ez a kötelezettség a szolgáltatásellenszolgáltatás alapelvén nyugszik. Nehézséget jelentett az is, hogy az orvosi személyzet tagjai nincsenek a kórházzal oly szoros kapcsolatban, hogy az abban való működést élethivatásul választanák. Az eltérő szempontok eltérő szabályozást is igényelnek. A szerző munkamódszerét világítja meg a levél alábbi passzusa: „Alapos tájékozódás céljából felkértem az Erzsébet kórház igazgatóját, hogy a kórházi főorvosok meghallgatásával a szabályok módosítása tárgyában észrevételeit tegye meg; ez észrevételeknek kellő mérlegelésével s az intéző főorvosnak s a főnökasszonynak egyes kérdésekben közvetlen meghallgatásával doldoztam ki e javaslat tervezetét, melyet Dr Janny tanár kórházi igazgatóval, továbbá Dr Farkas kir. tanácsos, Dr Elischer tanár, Dr Imrédy magántanár és Dr Rapcsák főorvosokkal, végül Argay János irodafőnökkel a most jelzett sorrendben véleményadás végett újból közöltem. A beérkezett véleményeket figyelembe véve újabb megbeszélést tartottam, melyben egyhangú megállapodást sikerülvén létesíteni, dolgoztam ki a javaslat végleges szövegét." A mű nyolc fejezetre oszlik. Ezeket egyenként szemügyre vesszük. Az I. Fejezet az Erzsébet kórház célját határozza meg. Szembetűnő a hangsúlyos rámutatás a béke és a háború támasztotta különbségre. A békeidő feladata az ápolónőképzés és e cél elérésére a betegek gyógykezelése, ápolása, míg a háború idején: sebesült vagy beteg katonák gyógykezelése, ápolása. Az indokolás erről így beszél: „A Vörös-kereszt elsősorban hadi célra, vagyis a háborúban megsebesült vagy megbetegedett katonák ápolására vonatkozó