Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Novák Károly: Egy fejezet a Vöröskereszt „Erzsébet" kórháza történetéből

3. A kórház alapszabályzata A kórház működésének első évtizede alatt bebizonyosodott, hogy a Vöröskereszt Egylet nagyszerű létesítménye a kor színvonalának megfelelő gyógyintézet. Jó kórház, de még nem kifogástalan „intézmény". Az ideiglenes működési szabályzat hevenyészett, hézagos, ellentmondó alkotmány, nem felel meg a követelményeknek. Nem rendezi a szolgálat ellátását, nincs fegyelmi szabályzata, ami nélkül elképzelhetetlen egy ilyen nagy intézmény vezetése. 1896-ban életbeléptetnek ugyan egy módosított szabályzatot, de az elnök gr. Csekonics Endre megbízza Babarczi-Schwartzer Ottót a hiányzó szolgálati pragmatika és fegyelmi szabályzat kidolgozásával. Babarczi 1899-ben mutatja be tervezetét Csekonicsnak. E mű a maga nyolc fejezetével, alapos indokolásával, impozáns terjedelmével már külsőleg is érzékelteti a vállalkozás méreteit, de belemerülve, elolvasás után lehetetlen a csodálkozó elismerés és a bámulat érzéseitől szabadulni. A lelkiismeretesség, az intézmény iránti lángoló szeretet, a szaktudás ötvözetéből készült ez a mű, mely kompozíciójában és a részletek kidolgozásában egyaránt méltó társa Hauszmann építési tervének. A magyar kórháztörténet napjainkig sem tud ennél különb kórházi alapszabályzatot felmutatni. Egyedülálló alkotás minden tekintetben. Óhatatlanul arra ösztönzi az embert, hogy felkiáltson: Ki az a nagyszerű ember, aki e művet szerkesztette? A család nem ismeretlen sem az orvostársadalom, sem a nagyközönség előtt. Az atya, Babarczi-Schwartzer Ferenc orvostanár (1818—1899) megalapítója a magyar tudományos elmekórtannak. Műve: „A lelki betegségek kór- és gyógytana törvényszéki orvostannal" (1858) az első magyar elmekórtan. Külföldi tanulmányutak után Budapesten dolgozik és 1850-ben Budán magánelmegyógyintézetet alapít. 1864-ben a budapesti egyetemen az elmegyógyászat tanára. Fia Ottó, 1853-ban született. Ő is az orvosi pályát választja. 1878-ban átveszi atyja elmegyógyintézetének vezetését, amelyet 1909-ben átalakít a Schwartzer-féle szanatórium részvénytársasággá. Ugyanezen évben bárói rangot kap. Munkásságát a magyar közegészségügy fellendítésére, de elsősorban a Magyar Vöröskereszt