Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Hajós Károly: Visszapillantás a magyarországi allergologiai kutatások fejlődésére

1. Valamely méreg nem halálos adagjával a szervezet egy különleges betegségkészség állapotába kerül. 2. Ez a különleges készség (túlérzékenység) csakis bizonyos incubatiós idő elteltével következik be. Richet saját megállapításai előfutárjaként a későbbi, 1920-ban megjelent könyvében, Robert Koch kísérleteit jelölte meg (1890), amikor azt írta: most már mindnyájan meg vagyunk győződve arról, hogy Koch alapkísérletei valódi anaphylaxiának felelnek meg. Visszatérve a praeanaphylaxia korszakába, nálunk Török és Hári 1902-ben közölt vizsgálataikban az anyagok hosszú soráról állapították meg azok szerepét a csalánkiütés keletkezésében. Ezek a kísérletek még nem magyarázták a csalánkiütés allergiás pathomechanizmusát, de előfutár jaként tekinthetők a későbbi Török-iskola allergia kutatásainak. Török és Hári még jóval a histaminkutatások ideje előtt egész sor anyagról állapították meg azok urticariogen hatását, a felszabadított különleges szövetanyagot közelebbről még nem definiálták, de a pathogenetikai jelentőségükre már felhívták a figyelmet. Ezek a kísérletek tulajdonképpen a histamin liberatorok felismerése előzményeinek tekinthetők. Török és Hári ezt az anyagot üvegcapillarisokban már más állatra is át tudták vinni. Körülbelül erre az időre esik a serumbetegség további kutatása is. A hazai irodalomban a serumbetegségre vonatkozó első leírások, mint említettem, Bókay Jánostól származnak. Bókay János az Orvosi Hetilapban 1911-ben ismertette a már 1908 óta folytatott vizsgálatait a serumexanthemára vonatkozólag és tulajdonképpen ő használta először a hazai irodalomban a jelenség magyarázatában az anaphylaxia definícióját. Ugyancsak Bókay ismerteti több közleményében régebbi tapasztalatait is a serumbetegségre vonatkozólag. A fertőző betegségek és az allergia közötti kapcsolatok vezették Szontágh Félixet egy új elmélet felállításához, amely bár nem bizonyult helytállónak, mégis sok gondolkodásra és kutatásokra késztette a gyermekgyógyászokat. Szontágh Félix a gyermekkori fertőző betegségek allergiás-anaphylaxiás kapcsolatait kutatva számos közleményt írt, amelyek sok vitára adtak alkalmat és visszatekintve minden érdekességük mellett csak azt mondhatjuk, hogy több bajt, mint gyakorlati eredményt hoztak. Tulajdonképpen a diathesis jelentőségének hangoztatása helyes volt, de a fertőzések keletkezé2 Orvostörténeti közi. 17