Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)
Szabadváry Ferenc: Szily Pál (1878—1945) élete és működése
és 5,10-5 OH-ion koncentrációk közé kell esnie, tehát kb. ugyanolyan mint a szénsavval telített bikarbonát-oldaté. A kolorimetriás hidrogénionkoncentráció-mérés területén eddig jutott Szily : Vagyis meg tudta becsülni egy oldat hidrogénionkoncentrációját a semleges terület közelében. A cikk további részében a vérsavóval foglalkozott. Megállapította a vérsavónak savakkal és lúgokkal szemben való rendkívüli ellenállását, azt a tulajdonságot, hogy kémhatását csak igen nagy mennyiségű sav és lúg hozzáadására változtatja meg, vagyis, hogy puffersajátságokat mutat. A malátakivonat hasonló tulajdonságairól már 1900-ban beszámolt egy párizsi söripari kongresszuson Fernbach és Hubert (5). Tőlük származik az elnevezés is, nevezetesen, hogy az oldat vasúti „tampon"-ként viselkedik sav és lúg behatásával szemben. Ezt fordították később szóról szóra németre pufferként és innen került át a szó változatlanul a magyar nyelvbe. Szily e kifejezést nem ismerte, ő „rezistens" oldatokról beszélt. Szily cikke elején olvashatjuk, hogy az előadatott a Természettudományi Társaság élettani szakosztályában 1903. ápr. 21-én, továbbá a berlini fiziológiai társaság 1903. márc. 20-i ülésén. A berlini ülés kivonatáról a Physiologische Verhandlungen Engelmanns Archiv c. folyóiratból értesülhetünk (0). A gyűlésen Hans Friedenthal számolt be a magánlaboratóriumában Szily Pál által végzett vizsgálatokról. Szily kísérleteit eszerint, legalábbis részben, Berlinben végezte. Önéletrajzából tudjuk, hogy 1902/3-ban Berlinben volt tanulmányúton. Az urológiai és a kémiai intézetben dolgozott. Friedenthal a fiziológiai kémiai intézetben volt akkoriban magántanár. Friedenthal fejlesztette tovább aztán Szily metodikáját. Friedenthal és Szily között a barátság tovább tartott, mert Friedenthal Londonban élő neves író fiától tudom, hogy még mint gyermek, az első világhábú előtt apjával járt Magyarországon Szily vendégeként. Friedenthal beszámolója röviden ismertette Szily tárgyalt eredményeit. Megemlítette még, hogy Szily megvizsgálta számos más biológiai folyadék vegyhatását. Azok zöme a vérszérumhoz hasonló vegyhatású és rezisztenciáju volt, kivéve a gyomor- és hasnyálnedveket. Utalt arra, hogy Szily vizsgálatai egzakt kolorimetria alkalmazásával bizonyára még pontosabbá tehetők.