Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Huszár György: Salamon Henrik (1865—1944) fogorvostörténeti munkássága

Petőfi állítólagos ektopiás bal felső szemfogával és másik három, ugyancsak kissé rendellenes állású szemfogával, igen nagy részletességgel foglalkozik, hogy az esetleg fellelhető csontmaradványok azonosítását megkönnyítse. Két évtizeddel, az első Petőfivel foglalkozó közlemény után ismét visszatér a problémához. Cáfolja a „legendát" hogy Petőfinek aranyfoga (koronája) lett volna. Liszt Ferenc hagyatékából származó két felső részleges protézis alapján megállapítja, hogy a fogait fogágybetegség miatt veszítette el. Liszt egyik fogsorát Árkövy József készítette. Igen érdekes közlemény foglalkozik IL Rákóczi Ferenc feleségének, Amália Sarolta hessenrheinsfeldi hercegnő halálával. A Franciaországba emigrált szerencsétlen életű fejedelemasszony halálát foghúzást követő sepsis okozta. A mohácsi csatavesztés után a Csele-patak iszapjába fúlt II. Lajos király csontmaradványainak feltalálása esetén az azonosítást felső állcsontjának rendellenessége (retrognathia superior) alapján véli eszközölhetőnek. Ugyancsak részletesen elemzi Mátyás király koponyájának azonosítási lehetőségét fogazata és állcsontjai alapján. A fennmaradt képek, domborművek, történelmi emlékek analízise alapján vonja be //. Lajos és Mátyás király esetében következtetéseit. Már a legújabbkori kultúrtörténelmünk adattárát gyarapítja Kosztolányi Dezső nozográfiája, akinek halálát állkapocsrák okozta. Salamon érdekes önéletrajzát az orvostörténelmi műveihez sorolhatjuk. Autobiográfiáját viszonylag fiatalon, 60 éves kora előtt, írja meg és ezt a Magyar Fogorvosok Lapjában 1923—25. években sok, kis részletben teszi közzé. A „Visszaemlékezések" középpontjában nemcsak személye hanem a fejlődő, kialakuló tudományos magyar fogászat és annak két nagy riválisa Árkövy és Iszlai állanak. Évtizedeken keresztül Salamon írta a magyar fogorvosi szaksajtó tartalmas, de sokszor kissé túlzottan patetikus nekrológjait és az ünnepi évfordulók megemlékezéseit. Orvostörténelmi forrásműveknek tetekinthető Iszlaitól, Árkövyről, Vajnáról, Rothamanról, Máikétól, Forgáchről, Friedtöl írt megemlékezései. Salamon legismertebb munkája, a több mint hétszáz oldal terjedelmű „A magyar stomatologia (fogászat) története" 1942-ben jelent meg. Igaza van a könyv egyik ismertetőjének, amikor azt a