Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Bartucz Lajos: Anthropologiai és személyazonossági vizsgálatok Semmelweis csontvázán

kednek, felső orrgyöki részük elég széles, de transversalis irányban nem laposak, hanem erősen görbültek, ami az orrhát erős kiemelkedésével kapcsolatos. Sajnos mindkét orrcsont alsó 2/3-a elkorhadt az orrháton fekvő téglahordalék miatt. A vomer megmaradt és felső része erősen előrenyúló. Ebből, valamint a maxilla margó nasalisának szögletes kiállásából, az arc síkjából jól kiemelkedő, de a közepesnél lényegesen nem nagyobb életbéli orrra következtethetünk. Nagyon valószínű, hogy keskeny, egyenes hátú, legfeljebb csak végén kissé lehajló külső orra volt. A csontos orr alaki jellegeiből következtetve azok a képek, amelyek Semmelweist hosszú, teljesen egyenes hátú orral ábrázolják, aligha felelnek meg a tényeknek. Nagy kár, hogy az orrcsontok végének hiánya nem enged meg teljesen biztos következtetést és rekonstrukciót. Egyébként az egész orrüreg középmagas, keskeny, erős spina inferiorisszal, ami ismét az orr erős kiemelkedését bizonyítja. A margó inferior éles, s előtte csak igen keskeny alig észrevehető, sekély fossa praenasalis van. A tulajdonképpeni apertúra piriformis kicsi, alacsony, alsó félkörös bevágásai asymmetrikusak, amennyiben a jobboldali 2 mm-rel mélyebbre nyúlik, mint a bal, ami kissé oldalra hajló (valószínűleg jobbra hajló) külső orra vall. Os zygomaticum jól fejlett, elég erős, vaskos, sagittális irányban kissé megnyúlt, a frontalis és sagittális sík között rézsútosan fekszik, s hátrafelé az oldalt erősen kidomborodó arcus zygomaticusban, felfelé pedig az elég széles és éles hátsó szélű processus frontalisban folytatódik. A járomcsont teste közepén erős, vízszintes tuber malare foglal helyet, s felette mindkét oldalon kicsi foramen zygomaticum faciale van. A maxilla jól fejlett, processus alveolarisa igen magas és prognath, processus zygomaticusa széles, magas, lapos, de mindkét foramen infraorbitale alatt, erősen median-felé, közepes mélységű fossa canina van. Ezért a maxilla pars alveolarisa erősen előre áll, ami valószínűleg az élő arc jellegeiben is kifejeződött. Egyébként a maxilla pars alveolarisa nem széles és lapos jellegű, hanem erősen lekerekített patkóalakú. Az incisivi mediales nagyok, széles lapátalakúak, az incisivi laterales superiores szintén nagyok, jól fejlettek. A canini superíores szintén jól fejlettek, nagyon kis mértékben kiállók.