Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Bartucz Lajos: Anthropologiai és személyazonossági vizsgálatok Semmelweis csontvázán

sagittális halad lefelé az interparietale közepén és sulcus helyett 7—8 mm széles sagittális barázdákkal ellátott vaskos duzzanatot alkotva a supraoccipitale közepén 2—3 cm hosszúságban sima, de jól kiemelkedő tarajban folytatódik, mely lassan mind sekélyebb lesz, s az öreglik széle előtt beleolvad a belső csontfelületbe. A fossae crebri és cerebelli igen mélyek, a lineae cruciatae közepesen fejlettek, szélesek, feltűnően asymmetrikusak, amennyiben a jobb oldali 1 cm-rel magasabban ágazik ki a széles, vaskos protuberantia occipitalis internából, s nincs rajta sulcus, míg a bal oldali 1 cm-rel lejebb ágazik el, s rajta sekély sulcus transversalis halad a sulcus sigmoideusba, amely a bal oldalon észrevehetően szélesebb és főleg mélyebb, mint a jobb oldalon. A calotte és az alsó koponyadarab fűrészelési szélein nagyítóval jól megfigyelhető, hogy a diploet is csaknem mindenütt compact cscntállomány tölti ki, pórusai, cellulái igen kicsinyek, trajectorai vastagok, s általában a diploe réteg feltűnően vékony, a rajta kívül fekvő corticalis réteghez képest. Az is megfigyelhető, hogy ahol a csont átmetszetben vastagabb, azt nem a diploe, hanem a corticalis tabula externa nagymértékű megvastagodása okozza. Ezért oly nagy a koponya súlya (805 + 100 g). Az alsó koponyarész belsejében az I. koponyaárokban feltűnik, középen a crista frontalis vaskossága, több kisebb eristára oszlása, s hogy kétoldalt mellette tövisszerű érdesség és egy-egy nagy pórus van. A crista galli feltűnően alacsony és vaskos, széles bunkót alkot. A lamina eribrosa az elülső koponyaárok átlagos felszínéhez képest igen mélyen fekszik. Az elülső koponyaárokban mindkét oldalon az agytekervények sulcusainak megfelelően igen erős, 4—5 mm-re is kiemelkedő sima tarajok hálózata van, melyek alakja, fejlettsége, lefutása, eloszlása, a két oldal között teljesen asymmetrikus. Általában a bal oldalon fejlettebbek. Különösen feltűnik a bal oldali felszín közepén egy fekvő téglányi alakban (2 X 2,5 cm) helyet foglaló 4 csúcsú igen magas kiemelkedés, mely mögött majdnem az ala parva elülső széléig terjedő sagittális irányban 15 mm széles haránt árok vonul a halánteki oldaltól a középvonalig. A jobb oldalon sem e széles mély árok, sem a nagy négyszegletes kiemelkedés nincs meg, helyette több elágazó tarajt látunk.