Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Bartucz Lajos: Anthropologiai és személyazonossági vizsgálatok Semmelweis csontvázán

A calotte csontvastagsága ugyanis a halántéktáj elején: 4 — 5 mm, közepén 7—8 mm, hátulján: 4—5 mm (bal oldalon vastagabb a csont, mint a jobb oldalon). A calotte vastagsága a homlokcsont közepén: 10 mm, a cristaval együtt: 12 mm, a homlokdudorok függélyes vonalában a homlokcsont legnagyobb vastagsága: 8 mm, A falcsontok vastagsága a pars mastoidea függélyesben 8 mm. A nyakszirtpikkely vastagsága a két fossa függélyesében: 5 —(5 mm, a középen a belül erősen fejlett crista occipitalison, illetve protu­berantia occipitalis internán mérve: 16 mm. (A koponya külsején e rész sima, s a protuberantia occipitalis externa jóval alacsonyabban fekszik, mint a protuberantia occipitalis interna). A calotte belsejére jellemző a részletek, barázdák, dudorok, gödrök, nyílások teljes asymmetriája a jobb és bal fél között, s mivel ezek legnagyobb része az agyvelő lenyomata, azért bizonyítják a két agyvelő félteke nagyfokú asymmetriáját is. A páratlan részek asymmetriája pedig abban nyilvánul meg, hogy nem középen feküsz­nek, jobbra-balra elhajlanak, egy helyett két ágúak, egyik felük vastagabb, érdesebb, stb. mint a másik. Jellemző az egész calotte belsejére az igen nagyfokú differenciáltság, az agy-gyrusok közötti sulcusoknak a homlokrészen való szokatlanul erős kidomborodása, s köztük az agygyrusoknak megfelelő barázdák­nak aránylag gyenge és szabálytalan benyomata. Tehát tulajdon­képpen nem az agyvelő tekervényei okoztak a koponya belső csont­felületén benyomatokat, hanem a nagyfokú csontképző erő, csont­szövet túlburjánzás következtében a csontszövet fejlődött abnormi­san és csonttarajok, nyúlványok, tövisek, lécek alakjában nyomult be a lágyrészek közé, ahol kisebb volt az ellennyomás, így az agyvelő tekervényei közé, főleg az agyvelő alapján az elülső és középső koponyaárokban, amely tele van ilyen kiemelkedő sima csontlécek­kel, nyúlványokkal. Ez azért történhetett meg az I. és II. koponya­árokban, mert itt a csont vékonyabb, sőt a középső koponyaárok halántéi részén több helyen áttetszően vékony. A homlokcsont pikkelyének agyvelői felszínén látható eme hol kerek osteoma-szerű, hol vastagabb vízszintes vagy függélyes rudacskát alkotó sima csont­kiemelkedések, exostosisok tehát tulajdonképpen nem az agyvelő sulcusainak negatívjai, hanem osteologiai, a csontszövetben le­játszódott kóros folyamatok eredményei, kóros csontképződmények.

Next

/
Thumbnails
Contents